A sámánok feladata főleg a gyógyítás volt, és napjainkban is az.

A sámán a betegségnek kétféle okát látja. A páciensben van valami olyan energia, amely nem oda való vagy hiányzik egy olyan energia, aminek ott kéne lennie. A betegségek egyik oka elsősorban az elszigeteltség. Az ember elszakad a környezetétől, a szeretteitől és leginkább önmagától. Az elszigetelődés bekövetkezése esetén erőt, energiát vesztünk, és ilyenkor a hiányzó energia egyfajta űrt képez, ami már lehetőséget ad a káros energiák behatolására. Ha energikusak és erőteljesek vagyunk, akkor a kapcsolatban vagyunk az univerzummal, a mindenség és a köztünk lévő energiaáramlás stabil, így nincs helye betegségnek. Ilyenkor hallgatunk a szellemi segítőinkre, tanítóinkra, követjük az útmutatásukat. Általánosan megfogalmazva ez annyit jelent, hogy hallgatunk az intuícióinkra, létrejött bennünk a bizalom érzése.

Ha energiát vesztünk, akkor annak oka a félelem és ebből következik a bizalom hiánya is.

Ennek az egyik hétköznapi megtapasztalása, amikor azt érezzük, ez nem a mi napunk, mert semmi sem sikerül úgy, ahogy szeretnénk. Persze mindenkinek lehetnek ilyen napjai, de ha ez az állapot tartósan fennáll, akkor azt már tekinthetjük figyelmeztetésnek. A sámánok feladata az elveszett energia visszahozása.

Az energiavesztés egy másik, sok esetben súlyosabb formája a lélekvesztés, mely szintén okozhat betegségeket. A lélekvesztés eredményezheti azt is, hogy távolinak érezzük magunktól az életet, a kapcsolatainkat, bezárva, elszigetelve érezzük magunkat. Valamennyien átéltünk már ilyen helyzetet az életünk során. Előfordul, hogy a lélekdarab magától visszatér, de sok esetben egy külső segítőre van szükségünk. A sámánok feladata a lélekrész felkutatása és visszahívása.

A lélekvesztést általában valamilyen traumatikus élmény váltja ki. Sajnos a mai társadalmunkban egymást érik az ilyen traumatikus élmények. Szinte már gyermekkorunktól kezdve ki vagyunk téve ennek, sőt, még a születésünk előtt is bekövetkezhet ilyen elviselhetetlen helyzet.

A lélekvesztés célja minden esetben a túlélés.

Minden embernél van egy határ, amikor már úgy érzi, nem bír el többet. Ilyenkor mindenképpen szükséges lenne a cselekvés, hogy ezt az állapotot megszüntessük. Azonban ilyen helyzetekben a legtöbben már annyira le vannak gyengülve energetikailag, hogy nem képesek rá, példa lehet ilyen helyzetre egy bántalmazó párkapcsolat. Ebben az esetben lelkünk egy darabja elszakad az egésztől, hogy át tudjuk vészelni az adott helyzetet, hogy túléljünk.

Gyakran úgy következik be a lélekvesztés, hogy lelkünk egy darabját másnak adjuk. Példa erre egy szerettünk elvesztése, halála. A lélekdarab „elajándékozása” egy kétségbeesett, tudatlan próbálkozás arra, hogy a meglévő kapcsolatot meg tudjuk őrizni abban a formában, ahogy addig is létezett. Ilyen esetekben a sámánnak a páciens lelkén kívül az elhunyt lelkével is foglalkoznia kell, hiszen amíg a lélekdarab az elhunyt személynél van, ő sem tud tovább lépni. A sámánok feladatai közé tartozik a lélektöredékek visszahívása.

A lélektöredékek visszatérése sokszor megterhelő lelkileg, ugyanakkor a lélektöredék visszatértével visszatér hozzánk az erő is, hogy a traumatikus élményt –mely az egész szituációt kiváltotta – kezelni tudjuk.

Ha valóban meg akarjuk tudni, hogy kik is vagyunk, és azt szeretnénk, hogy az egész életünk az önmegvalósítás folyamatán haladjon tovább, akkor elengedhetetlen, hogy elveszett lélekdarabjainkat visszaszerezzük. Ha meg akarjuk élni a teljességet, egésznek kell lennünk.