A párkapcsolat, mint spirituális gyakorlat

Mivel az emberek egyre inkább azonosulnak elméjükkel, a legtöbb párkapcsolat nem a Létben gyökerezik, ezért fájdalom forrásává válik, és eluralkodnak benne a problémák és a konfliktusok.

 

Ha igaz, hogy a párkapcsolatok energetizálják és felnagyítják az elme egós működési sémáit, valamint aktiválják az érzelmi fájdalomtestet, akkor mi lenne, ha elfogadnád ezt a tényt ahelyett, hogy menekülni próbálnál előle? Miért ne működj együtt ezzel a valósággal, ahelyett hogy elkerülnéd a kapcsolatteremtést, vagy hogy problémáid megoldása és kiteljesedésed reményében tovább kergetnéd az ideális társ ábrándját?

A tények elismerésével és elfogadásával bizonyos mértékig meg is szabadulsz tőlük! Ha például tudod, hogy diszharmónia van köztetek, és ezt a „tudást” fejben tartod, akkor ez új tényezőként lép a képbe, és emiatt a diszharmónia már nem maradhat változatlan! Amikor tudod, hogy nyugtalan vagy, hogy nincs benned harmóniaérzés, akkor ez a tudásod egy csöndes, nyugodt teret hoz létre, amely szeretőn és lágyan öleli körül nyugtalanságodat, és nyugalommá, békévé változtatja azt.

Hozz létre egy teret az átalakulás számára, amelybe a kegyelem és a szeretet beléphet. Valahányszor nem működik a párkapcsolatod, valahányszor az „őrült” éneteket hozza elő belőletek, örülj neki! Ugyanis ami addig tudattalan volt, az ezekben a pillanatokban éppen előbukkant, tehát tetten érhető. Ez pedig lehetőség a megváltásra! Minden pillanatban tartsd meg ennek a pillanatnak a tudását, különösen a belső állapotodra vonatkozóan! Ha harag él benned, tudd, hogy harag van benned! Ha féltékenység; késztetés a védekezésre vagy a vitatkozásra; igény arra, hogy neked legyen igazad; a belső gyermek szeretetet és figyelmet követel; bármilyen érzelmi fájdalom, akkor – bármi legyen is az – tudd az adott pillanat valóságát, és tartsd szem előtt ezt a tudást!

 

A párkapcsolat így a te spirituális gyakorlatoddá válik.

 

Ha tudattalan viselkedést veszel észre párodnál, tartsd azt tudásod szerető ölelésében, és akkor nem reagálsz rá! Tudattalanság és tudás sokáig nem létezhet egyszerre. Még akkor sem, ha a tudás csak a pár másik tagjában van jelen, tehát nem abban, aki a tudattalan cselekedetet megteszi. Az ellenségesség és a támadás mögött lévő energiaforma ugyanis abszolút tűrhetetlennek találja a szeretet jelenlétét. Ha mégis reagálsz társad tudattalanságára, azzal te magad is tudattalan állapotra „kapcsolódsz” át. De ha ezt követően tudatosítod az előbbi reakciódat, akkor semmi sem veszett el!

 

Még soha nem voltak a párkapcsolatok ennyire problémásak és konfliktussal terheltek, mint napjainkban.

 

Ahogy arra talán már magad is rájöttél, nem az a funkciójuk, hogy boldoggá vagy elégedetté tegyenek. Ha továbbra is a meghitt párkapcsolatban keresed a megváltást, akkor újra és újra ki fogsz ábrándulni. Ha azonban elfogadod, hogy a párkapcsolat nem azért van, hogy boldoggá, hanem hogy tudatossá tegyen, akkor az már valóban a megváltás lehetőségét kínálja számodra, és összhangba kerülsz azzal a magasabb tudatossággal, amelyik bele akar születni ebbe a világba!

Azokat, akik ragaszkodnak a régi mintákhoz, egyre több fájdalom, erőszak, zavarodottság és őrület várja. Hány ember kell ahhoz, hogy az életed spirituális gyakorlattá váljon? Ne törődj azzal, hogy férjed, feleséged nem működik együtt veled! Az épeszűség – a tudatosság – csak rajtad keresztül érkezhet meg a világba!

 

 

Ahhoz, hogy végre megvilágosodhass, nem kell megvárnod, hogy a világ épeszűvé vagy hogy valaki más tudatossá váljon! Különben ítéletnapig várhatnál. Ne vádoljátok egymást tudattalansággal! Abban a pillanatban, ahogy vitatkozni kezdesz, máris egy mentális „hadállást” vettél fel, és azzal azonosultál. Onnantól kezdve már nemcsak ezt a pozíciót, hanem az éntudatodat is véded. Tehát az ego vette át az irányítást. Tudattalanná váltál. Olykor-olykor azért helyénvaló lehet rámutatni párod viselkedésének valamely aspektusára. Ha nagyon éber és jelenlévő vagy, akkor meg tudod ezt tenni anélkül, hogy abba egód bekapcsolódna, tehát hibáztatás, vádaskodás, társad tévedésének bizonygatása nélkül.

Amikor partnered tudattalanul viselkedik a párkapcsolatban, ne ítélkezz! Az ítélkezéssel vagy azt éred el, hogy valódi énje helyett az ő tudattalan viselkedésével azonosítod őt magadban, vagy saját tudattalanságodat vetíted ki rá, és azt kevered össze azzal, aki ő valójában. A nem ítélkezés nem azt jelenti, hogy adott esetben nem veszed észre a hibát és a tudattalanságot! Csupán azt, hogy a bírói szerep és a „reakció vagyok” helyett a „tudás vagyok” alternatíváját választod. Ily módon vagy teljesen mentes leszel a reakciótól, vagy reagálsz ugyan, ám mégis a tudás maradsz, az a tér, amelyben a reakciót figyeled és hagyod megtörténni.

A sötétséggel való birkózás helyett lámpát gyújtasz. Ahelyett, hogy reagálnál a téveszmére, látod azt, de ugyanakkor keresztül is nézel rajta. Ha a tudás vagy, akkor a szerető jelenlét tiszta terét hozod létre, amely mindennek és mindenkinek megengedi, hogy önmaga lehessen. Az átalakulást ennél hatékonyabban semmi sem katalizálhatja! Ha ezt rendszeresen teszed, párod nem maradhat tudattalan a társaságodban. Ha mindketten úgy döntötök, hogy párkapcsolatotokat spirituális gyakorlattá teszitek, annál jobb! Ez esetben rögtön elmondhatjátok egymásnak a gondolataitokat és az érzéseiteket, amint azok fölbukkannak, illetve amint egy reakció beindul. Ily módon nem hagytok időt arra, hogy egy-egy kimondatlan vagy beismeretlen érzelem vagy sérelem meggyűlhessen és „elgennyesedhessen”.

Tanuld meg hibáztatás nélkül kifejezni az érzéseidet! Tanulj meg nyíltan, védekezés nélkül figyelni társadra! Biztosíts teret a párodnak, hogy kifejezhesse magát! Légy jelen! Így fölöslegessé válik a vádaskodás, a védekezés, a támadás, az összes olyan minta, amely csak arra való, hogy megerősítse vagy megvédje az egót, illetve kielégítse annak szükségleteit. Létfontosságú, hogy teret adj másoknak, és persze magadnak is. A szeretet nem virágozhat enélkül!

 

 

Amikor kiiktatod a párkapcsolatokat romboló két tényezőt, tehát amint átváltoztattad az érzelmi fájdalomtestet, s már nem azonosulsz elméddel és mentális pozícióddal (álláspontoddal); továbbá amint partnered is megtette ugyanezt, akkortól a párkapcsolatotok gyönyörű kibontakozását fogod megtapasztalni! Fájdalmatok és tudattalanságotok egymásra történő lövöldözése, valamint függőségben élő egótok igényeinek kölcsönös kielégítése helyett a bennetek mélyen élő szeretetet sugározzátok majd egymásra. Azt a szeretetet, amely a minden létező dologgal való egységetek fölismeréséből származik. Ennek a szeretetnek nincs ellentéte!

Ha párod még mindig az elméjével és a fájdalomtestével azonosul, miközben te már felszabadultál ebből az állapotból, nos, az nagy kihívást fog jelenteni… Ám nem számodra, hanem társad számára! Nem könnyű ugyanis egy megvilágosodott emberrel élni. Pontosabban fogalmazva: annyira könnyű, hogy azt az ego rendkívül fenyegetőnek találja.

Emlékezz, az egónak problémákra, konfliktusokra és „ellenségekre” van szüksége ahhoz, hogy az elkülönültség érzését – amelytől identitása függ – megerősítse. A megvilágosulatlan partner elméjét mélyen frusztrálja, hogy megrögzött álláspontjai nem ütköznek ellenállásba, aminek következtében ingataggá és gyengévé válik. Még az a „veszély” is fönnáll, hogy teljesen összeomlik, ami adott esetben éntudata elvesztését jelentené. Az érzelmi fájdalomtest ugyanis visszajelzést követel, ám ez esetben nem kapja meg. A vitatkozás, a „színház” és a konfliktusok iránti igény sem elégül ki.

Forrás: Eckhart Tolle – A Most hatalma a gyakorlatban