Ne sírj! Vagy mégis?

Mai társadalmunk elítéli a nyilvánosan megélt érzelmeket.Ha más is látja, ne sírj!

 

A legtöbben megbotránkoznak, ha például látnak egy párt nyilvánosan csókolózni. Ha valaki mindenki szeme láttára elkezd sírni, az meg egyenesen megrémíti őket. Csak bámulják a könnyeit törölgető nőt, vagy elhúzódnak tőle, mert úgy gondolják nem normális dolog nyilvánosan kifejezni, megélni a bánatunkat, fájdalmunkat.

Gyakran a családban sem nézik jó szemmel a sírást. Nem hagyják, hogy valaki jó alaposan kibőgje magát. Egyből elkezdik győzködni, hogy hagyja abba a sírást, nincs semmi baj.

• Miért kéne abba hagyni? Miért nem engedjük meg a zokogást sem önmagunknak, sem másoknak?

Azt hiszem, a legtöbben úgy növünk fel, hogy megtanítják a szüleink az érzelmek eltitkolásának technikáját. Főleg azért tanuljuk meg olyan jól a leckét, mert ők is így csinálják. Mert ha kimutatod az érzelmeidet, akkor visszaélnek vele, megbántanak, megaláznak.  Mivel ebben a tudatban nőttünk fel, meg is teremtjük ezeket a helyzeteket.

 

Már az óvodában és az iskolában is megtapasztaljuk, milyen érzés, amikor kinevetnek érzelmeink felvállalása miatt. Gondoljunk csak vissza, hányan csúfoltak, ha kiderült, hogy szerelmesek vagyunk, vagy elestünk és elsírtuk magunkat, mert annyira fájt. Ezért megtanultuk lenyelni a könnyeinket, nem tudomást venni a fájdalomról.

 

Hónapokon, éveken keresztül is képesek vagyunk elnyomni magunkban a negatív érzéseket, miközben azok mérgezik a lelkünket és az elménket is.

 

• Ha fojtogat a sírás, akkor miért ne sírjunk? Miért győzködjük magunkat, hogy nincs semmi baj?

De igen is baj van! Érezzük, hogy pokolian fáj, és ki kell adnunk, mégsem tesszük.

Az édesanyák vajon hányszor merik felvállalni a gyermekeik előtt, hogy elsírják magukat? Nagyon kevesen vannak, akik ezt megteszik. Maximum akkor történik meg, ha már nincs idő elbújni, mert egyszerűen kirobban belőlük a zokogás, vagy túl csendesen jött be a gyerek a szobába és meglátta. Az anyukák többsége úgy gondolja, ez a jó döntés, mert szegény gyerek megrémül, ha anyát sírni látja.

• Tényleg azt gondoljuk, hogy nem tudja? Hogy nem érzi a gyermek, hogy baj van?

Dehogynem! A gyerekek árgus szemmel figyelnek és minden apró eltérést azonnal észre vesznek. Így még ijesztőbb a helyzet nekik, mert nem tudják, mi történik?

 

Ahelyett, hogy felvállalnák, az édesanyák sem tudnak minden helyzetben magabiztosak lenni. Nekik is vannak félelmeik, negatív érzéseik, melyek néha legyűrnek, és bizony sírni kell.

 

A férfiaknál a „nem szabad sírni” elvárás sokszorosan is igaz. Hiszen nekik keménynek kell lenni, határozottnak, nem sírhatnak, hiszen az a gyengeség jele. Nos, én láttam már férfiakat sírni, a férjemet, a testvéremet, az apámat, de sosem gondoltam azt róluk, hogy gyengék és életképtelenek. Inkább csodáltam őket, hogy előttem nyíltan vállalták, ők is megrogynak néha.

 

Mi történik, ha nem sírunk?

• A feszültség egy idő után hatalmas méreteket ölt. Rányomja a bélyegét a mindennapi életünkre. Idegesek, zaklatottak leszünk, nem lesz megnyugvás. A végén már azt sem fogjuk tudni, mi is a bajunk egyáltalán?
• Egyetlen apróság elég, hogy kirobbanjon belőlünk a sírás, és jó esély van rá, hogy mindez egy nem várt pillanatban történik. (Egyszer rám jött a sírógörcs, miközben mosogattam és véletlenül összetörtem egy poharat. Legalább 20 percen át zokogtam, mert összetörtem egy poharat? Nyilvánvaló, hogy nem a pohár volt az oka. De addigra már azt sem tudtam megfogalmazni, hogy mi a gond.
• Megjelennek a feszültség fizikai tünetei: fejfájás, álmatlanság, izzadás, szívdobogás érzés, szédülés, pánik rohamok. ha már teljesen kicsúszott a kezünkből az irányítás, akkor jön a xanax és a frontin, vagy más nyugtató szerek.

Mi történik, ha kisírjuk magunkat?

• A sírás a legjobb blokkoldás.
• Nem kell fizetni érte, mint a terápiákért és a gyógyszerekért.
• Egy jó, szívszorító bőgés után nagyon elfáradsz, és jót tudsz utána aludni.
• Kitisztítja a lelkedet és az elmédet. Üres leszel. Ebben az ürességben nagyobb esély van arra, hogy megtaláld a megoldást.
• Igen, jó dagadt, vörös szemeid is lesznek, de egy jó sminkkel lehet tompítani az ijesztő külsőt. Ettől függetlenül, aki tényleg figyel rád, az észre fogja venni, hogy sírtál.

Mindenkit értek már csalódások, mindenkit bántottak, megaláztak, nincs olyan ember, akit nem. De ez sem lehet elegendő ok arra, hogy hazudj magadnak.

 

Ha padlón vagy, fogadd el, vállald fel, éld meg, sírj, zokogj, ordíts. Mert bármi, bárki is váltotta ki benned azokat a negatív érzéseket és gondolatokat, az nem ér annyit, hogy tönkretedd magad miatta.

 

Az érzelmek jönnek, mennek. Olyanok, mint a víz, folyamatosan áramolnak, ha engeded. Ha viszont gátat szabsz neki, és átszakad, akkor hatalmas pusztítást tud végezni. Inkább sírj ki minden apróbb fájdalmat, minthogy óriásira duzzasztva nyugtatókon élj, és minden mondatot azzal kezdj:

• A pszichológusom szerint….