A fájdalomtest feloldása

Az ember fájdalmainak zöme fölösleges. Amíg az őrizetlen elme irányítja az életedet, addig a fájdalom generálódása elkerülhetetlen. A fájdalom egy negatív energiamezőt hoz létre, a fájdalomtestet.

A most létrehozott fájdalmad mindig az el nem fogadás valamilyen formája, valamilyen tudattalan ellenállás azzal szemben, ami van. A gondolat szintjén az ellenállás az ítélkezés valamilyen formája. Az érzelmek szintjén az ellenállás a negativitás valamilyen formája. A fájdalom intenzitása a jelen pillanattal szemben kialakult ellenállás mértékétől függ, az pedig attól, hogy mennyire azonosulsz az elméddel. Az elme törekvése mindig a most elutasítására és a most-ból való elszökésre irányul. Más szóval: minél jobban azonosulsz az elméddel, annál többet szenvedsz. Vagy úgy is fogalmazhatok: minél inkább képes vagy elfogadni és értékelni a mostot, annál szabadabb vagy a fájdalomtól, a szenvedéstől.

Egyes spirituális tanítások azt állítják, hogy minden fájdalom végső soron illúzió. Így Igaz. A kérdés az, hogy igaz-e ez számodra is? A puszta hit még nem teszi azzá.

Akarsz-e fájdalomban élni életed végéig, miközben továbbra is azt mondogatod, hogy az illúzió? Megszabadít-e ez téged a fájdalomtól? Amivel mi itt foglalkozunk, az az, hogy miként tudod realizálni ezt az igazságot, vagyis megvalósítani az életedben. Amíg az elmével azonosulsz, addig a fájdalom elkerülhetetlen, mert – spirituálisan szólva – öntudatlan vagy. Itt elsősorban az érzelmi fájdalomról beszélek, amely a testi fájdalomnak és a betegségnek is a legfőbb oka. A neheztelés, a gyűlölet, az önsajnálat, a bűntudat, a düh, a depresszió, az irigység stb., még a legkisebb ingerültség is, a fájdalom megnyilvánulásai. És minden élvezet vagy érzelmi feldobottság magában hordozza a fájdalom magját is, a tőle elválaszthatatlan ellentétét, amely idővel szintén megnyilvánul.

Aki valaha is kipróbált már valamilyen drogot, hogy feldobódjon, az pontosan tudja, hogy a „hegyet” elkerülhetetlenül „völgy” követi, hogy az élvezet végül a fájdalom valamilyen formájává alakul át. Sokan tudják saját tapasztalatukból, milyen könnyen és gyorsan változhat át egy bensőséges kapcsolat az élvezet forrásából a fájdalom forrásává. Magasabbról nézve, mind a negatív, mind a pozitív polaritás ugyanannak a mágnesnek a két oldala. Mindkettő annak a háttérben meghúzódó fájdalomnak a része, amely elválaszthatatlan az elmével azonosuló, egós állapottól.

A fájdalmadnak két szintje van: az a fájdalom, amelyet most hozol létre; illetve a múltból származó fájdalom, amely még mindig az elmédben és a testedben él.

 

Amíg nem tudsz hozzáférni a most erejéhez, addig minden érzelmi fájdalmad, amelyet csak átélsz, részben tovább él benned. Egybeolvad a múltban fölgyülemlett, már benned lévő fájdalommal, s betelepszik elmédbe és testedbe. Ez természetesen a gyermekként elszenvedett fájdalmaidra is vonatkozik, amelyeket annak a világnak a tudattalansága okozott, amelybe beleszülettél. Ez a fölgyülemlett fájdalom negatív energiamező, amely elfoglalja testedet és elmédet. Ha ezt láthatatlan, ám teljes jogú lénynek tekinted, akkor meglehetősen közel jársz az igazsághoz. Ez az úgynevezett érzelmi fájdalomtest. Két létformája van: szunnyadó és aktív.

A fájdalomtest egy-egy ember élettartamának akár kilencven százalékában is szunnyadó formában, „kikapcsolt” állapotban lehet, míg egy mélységesen boldogtalan embernél az idő akár száz százalékában is aktív, „bekapcsolt” formában. Egyes emberek szinte kizárólag a fájdalomtestükön keresztül élik életüket, míg mások csak bizonyos helyzetekben — például szerelmi kapcsolataikban, továbbá múltbéli veszteséggel vagy elhagyással, illetve testi vagy érzelmi bántalmazással összefüggő helyzetekben — tapasztalják meg azt. A fájdalomtest aktiválódását bármi kiválthatja, különösen, ha az esemény összecseng a múltban már átélt fájdalommintáddal. Ha készen áll arra, hogy szunnyadó állapotából fölébredjen, akkor még egy gondolat vagy akár egy hozzád közel álló ember ártatlan megjegyzése is képes működésbe hozni.

Ne azonosulj a fájdalomtesttel!

A fájdalomtest nem akarja, hogy megfigyeld, és olyannak lásd, amilyen. Amint szemügyre veszed, érzed magadban energiamezejét, és rá irányítod figyelmedet, nem azonosítod magad vele. Egy magasabb tudatosság jelenik meg, amelyet jelenlétnek nevezek. Immár fájdalomtested tanúja vagy megfigyelője lettél. Ez azt jelenti, hogy többé nem használhat ki ügy téve, mintha azonos volna veled, nem töltődhet föl általad. Megtaláltad legbelsőbb erődet. Némely fájdalomtest kellemetlen, de viszonylag ártalmatlan, hasonlóan egy gyermekhez, aki nem hagyja abba a nyafogást. Mások gonosz, romboló szörnyetegek, igazi démonok.

Akadnak fizikailag erőszakos fájdalomtestek, és még több az érzelmileg erőszakos. Vannak olyanok is, amelyek a körülötted lévő vagy a hozzád közel álló embereket támadják meg, mások esetleg házigazdájukat, tehát téged, magadat. Utóbbi esetben az életeddel kapcsolatos gondolataid és érzéseid mélységesen negatívvá és önrombolóvá válnak. Gyakran így jönnek létre a betegségek és a balesetek. Akadnak olyan fájdalomtestek is, amelyek gazdájukat öngyilkosságba kergetik. Azt hiszed, ismersz valakit, és hirtelen szembe találod magad az ő – számodra idegen – kellemetlen fájdalomtestével. Nos, sokkoló megrázkódtatás ér… Fontosabb azonban önmagadban megfigyelni ezt a jelenséget, mint másokban!

Figyeld meg magadban a boldogtalanság legkisebb jelét is, bármilyen formában nyilvánuljon is meg, mert a fájdalomtested ébredéséről árulkodhat! Ez megjelenhet ingerültség, türelmetlenség, komor hangulat, sérteni vágyás, harag, düh, depresszió, a kapcsolatodban némi dráma iránti vágy stb. formájában. Kapd el a fájdalomtestedet szunnyadó állapotából való fölébredése pillanatában! A fájdalomtest életben akar maradni, mint minden létező lény, és csak úgy képes erre, ha ávesz, hogy tudattalanul azonosulj vele. Akkor aztán fölkelhet, átveheti fölötted a hatalmat, „ő lesz te”, és rajtad keresztül élheti világát.

 

 

Csak rajtad keresztül szerezheti meg „táplálékát”. Minden élménye hizlalja, ami saját energiafajtájával rezonál, bármi, ami valamilyen formában további fájdalmat hoz létre: a harag, a destruktivitás, a gyűlölet, a gyász, az érzelmi dráma, az erőszak, sőt még a betegség is. Eluralkodása esetén a fájdalomtest tehát olyan helyzeteket hoz létre az
életedben, amelyek saját energiafrekvenciáját tükrözik vissza, hogy ezekből a helyzetekből táplálkozhasson. A fájdalom kizárólag fájdalomból táplálkozhat. A fájdalom nem táplálkozhat örömből. Számára az emészthetetlen.

Ha egyszer a fájdalomtest átvette fölötted az uralmat, akkor egyre több fájdalomra vágysz. Áldozattá vagy elkövetővé válsz. Fájdalmat akarsz okozni, fájdalmat akarsz elszenvedni, vagy egyszerre mindkettőt. Valójában nincs nagy különbség a kettő között. Természetesen nem vagy ennek tudatában, és vehemensen bizonygatod, hogy nem akarsz fájdalmat. De nézd csak meg közelebbről, és rá fogsz jönni, hogy gondolkodásod és viselkedésed valójában épp arra irányul, hogy fenntartsa a fájdalmat magad és mások számára!

Ha valóban tudatában lennél ennek, akkor ez a viselkedésminta szertefoszlana, hiszen esztelenség fájdalmat kívánni, márpedig akarattal, tudatosan senki sem esztelen. A fájdalomtest, amely az ego vetette sötét árnyék, valójában retteg tudatod fényétől. Azt akarja, hogy ne láss át a szitáján. Életben maradása ugyanis csakis azon múlik, hogy tudattalanul azonosulsz vele, s hogy – ugyancsak tudattalanul – félsz szembenézni a benned élő félelemmel.

Ha azonban nem nézel szembe vele, ha nem irányítod tudatosságod fényét a fájdalomra, akkor arra kényszerülsz, hogy újra és újra átéld azt.

A fájdalomtest veszélyes szörnyetegnek tűnhet számodra, amelyre rá se bírsz nézni, ám biztosíthatlak arról, hogy valójában csak egy jelentéktelen fantom, aki képtelen megbirkózni Jelenléted erejével. Amikor elkezdesz elkülönülni a fájdalomtesttől, és megfigyelővé válsz, a fájdalomtest egy ideig még működni fog, és megpróbál majd trükkökkel rávenni, hogy ismét azonosulj vele. Bár azonosulásoddal már nem energetizálod őt, mégis rendelkezik egy adag lendületi energiával, akárcsak egy pörgő kerék, amely a meghajtómotor leállítása után is egy ideig még tovább forog. Ebben a stádiumban különféle testi fájdalmakat is okozhat, ám azok nem lesznek tartósak.

Maradj a jelenben, maradj tudatos! Légy belső tered örökké éber őre!

Eléggé jelen kell lenned ahhoz, hogy közvetlenül figyelhesd meg a fájdalomtestet, és érezhesd annak energiáját. Így már nem képes uralni gondolkodásodat. Abban a pillanatban, hogy gondolkodásod újra alkalmazkodik a fájdalomtest energiamezejéhez, ismét azonosulsz vele, és gondolataiddal újra táplálod őt. Ha például a fájdalomtested domináló energiarezgése a harag, és te dühös gondolatokkal egyre azon rágódsz, hogy X. Y. mit is tett veled, s hogy te mit teszel majd vele, akkor ezzel tudattalanná váltál, és a fájdalomtested lettél „te”.

Ahol harag van, amögött mindig fájdalom húzódik meg. Ha borongós hangulatod támad, és negatív gondolatmintákba keveredve, egyre azon keseregsz, milyen rettenetes is az életed, akkor gondolkodásod a fájdalomtestre hangolódik, s máris tudattalanná és így a fájdalomtest támadásával szemben sebezhetővé váltál. A „tudattalan” szót itt abban az értelemben használom, hogy azonosulsz bizonyos mentális vagy érzelmi mintákkal. Ez pedig a megfigyelő, avagy őr teljes hiányára utal.

Forrás: Eckhart Tolle – A Most hatalma a gyakorlatban