Mindenki szeretne sikeres lenni valamiben. Kiemelkedni a többiek közül és érezni, hogy valamiben különleges és más, mint a társai.
Természetesen, ha ezt magasabb szemszögből nézzük, akkor mindenki egyedi és megismételhetetlen, de most ne ebből a perspektívából vizsgáljuk meg ezt a témakört.
Ha valaki nagyon jó valamiben, akkor kiemelkedik a többiek közül, már ha fel meri vállalni. Olyan nagyon vágyjuk a sikert, ki vagyunk rá éhezve, mégis, mikor arról van szó, hogy tegyünk érte, elbizonytalanodunk sőt, néha rettegünk is.
Mi olyan ijesztő abban, hogy lépéseket tegyünk a sikerért?
A sikerrel kapcsolatban (is) két végletet vizsgálhatunk meg. Félünk attól, hogy alulmaradunk, kudarcot vallunk, és félünk attól is – bármily meglepő – hogy elérjük a vágyott sikert.
A kudarctól való félelem
Ha olyan szinten rettegsz a kudarctól, hogy az megállít téged, akkor bizony van mit megvizsgálnod önmagadban. Képzeld el, hogy megteszed, ami tőled telik, de mégsem éred el a sikert. Most kérdezd meg magadtól:
- Mi lesz akkor, ha elbuksz? Milyen következményekre számíthatsz?
A válaszok ott vannak benned, itt van néhány példa:
- Nevetségessé válsz,
- Lúzernek tartanak,
- Hülyének néznek,
- Hallgathatod az „Én megmondtam, hogy ne csináld!” szöveget, stb.
Mi a közös a felsorolt példákban? Az ítélet. Mások ítélete, és ezáltal önmagad ítélete is. Miért van az, hogy sokan örülnek más kudarcának és imádnak ítélkezni felette?
Ezek az emberek ugyanúgy rettegnek a sikertől, mint te. Annyi különbséggel, hogy ők meg sem próbálják elérni azt, sőt, még téged is lebeszélnének arról, hogy tegyél a sikeredért. Éld csak tovább a szürkeséget, amit ők élnek, mert az a normális, mindenki így csinálja. A kárörvendés az egyik legjobb módszer arra, hogy önmagukat naggyá tegyék, míg téged kicsivé és jelentéktelenné. Ha engedsz a külvilágnak, akkor olyan szinten veszíted el az önbecsülésed, hogy nem lesz erőd újra próbálkozni. Így nekik lesz igazuk, az ítélkezőknek, a hitetleneknek, és te maradsz a szürkeségben.
A sikertől való félelem
Most képzeld el azt, hogy megtettél mindent a sikerért, és meg is kaptad. Elérted, boldog vagy, örömünnep, pezsgő és dől a lé. Hihetetlen örömöt érzel….vagy mégsem?
- Mi lesz, ha sikeres leszel? Milyen következménye van a sikernek?
A válaszok ismét ott vannak benned. Íme, a példák:
- utálni fognak,
- támadnak majd, mert sikeres vagyok
- önzőnek, pénzéhesnek titulálnak
- jönnek a rosszindulatú megjegyzések. „Igen, sikeres, de milyen áron? Tudnék mesélni….”
Ha sikeres vagy, akkor elérted azt, hogy kitűnsz valamivel a szürke tömegből. Meg merted mutatni az egyediségedet, megmutattad azt, hogy jó vagy valamiben, jobb, mint mások. Az ítélkező emberek azonban itt is megtalálnak, ennek az oka pedig az irigység. Mi váltja ki az irigységet? Leginkább az, hogy ők nem mertek belevágni abba, amibe te! Ők nem hiszik el magukról, hogy képesek rá! Te viszont megtetted, így az ítélkező emberek úgy érzik, föléjük emelkedtél, ezt azonban nem hagyhatják! Le kell nyomni téged mindenáron!
Mindkét végeredményt megvizsgáltuk, elképzeltük, ahogy a rájuk érkező reakciókat is. Ha a külvilág hozzáállásából indulsz ki, akkor igazából teljesen mindegy, hogy elbuksz, vagy nem. Az ítéletek így is- úgyis utolérnek. Ezért nincs veszteni valód, nem kell tovább törni a fejed azon, hogy elindulj vagy ne!
- Az a javaslatom, hogy koncentrálj önmagadra és azokra a hitrendszerekre, melyek meg akarnak állítani, félelmet keltenek és kétségeket. Mindegy, hogy milyen eszközzel, de engedj el mindent, ami gátol és kétséget ébreszt benned!
- A külvilágból csak azok véleménye számít, akik melletted állnak és hisznek benned! Akik már azért is tisztelnek, mert van bátorságod kilépni a szürkeségből, és teszel is ezért.
- A végcélod eléréséhez vezető úton tűzz ki magadnak kisebb célokat, melyek a nagy cél eléréséhez kellenek, így fenn tudod tartani a motivációd annak érdekében, hogy folyamatosan haladj tovább. Ha a végcél túl messzinek és elérhetetlennek tűnik, az frusztrációt okoz, ami miatt elfolyhat az energiád és eltűnhet a lelkesedésed.
- Ha hiszel önmagadban, semmi nem állíthat meg, még a kudarc sem. Maximum fetrengsz egy kicsit a padlón, sajnálod magad, aztán újult erővel, új utakon, új módszerekkel mész a célod felé.
Kritizálnak? És akkor mi van? A valódi sikerhez nem a külvilágnak való megfelelés vezet, hanem az önmegvalósítás. Az önmegvalósítás az, amitől végtelenül boldognak és szabadnak érzed magadat. Ez a folyamat csak rólad szól, nem a külvilágról.
