Tetemes mennyiségű bizonyíték van arra, hogy a látnoki képesség („tisztánlátás”, „távolbalátás”) általános, bár meglehetősen elhanyagolt emberi képesség.
Egyes antropológusok szerint a kőkorszakban a sámánok rendszeresen használták is például vadászatkor vagy egyéb alkalmakkor. A legtöbb hindu, buddhista, szúfi és taoista meditációs hagyomány valódi hatóerőnek tartja, de zsidó és keresztény misztikusokról is tudunk, akik rendelkeztek vele.
Az utóbbi évtizedekben a híres SRI tanácsadó és kutatóintézetben az Egyesült Államok kormányának költségén végeztek tudományos kutatásokat a látnoki képesség terén. A kutatások vezetője, Russell Targ fizikus látnoki képességről, kémtevékenységről beszélt, és kutatási eredményeit a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján is bemutatta. Más kutatóközpontokban is végeztek távérzékelési kísérleteket. Az Egyesült Államokhoz hasonlóan a Szovjetunió kormányzata is támogatást nyújtott ilyen kutatásokhoz, abban a reményben, hogy a módszer használható lesz az ellenséges fegyverrendszerek és katonai tevékenység kikémlelésére.
1995-ben a CIA megbízásából vizsgálat készült az összes ilyen, kormányzati támogatással végzett kutatásról. A vizsgálóbizottság elsődleges feladata a Science Applications International Corporation (Nemzetközi Tudományalkalmazási Testület – SIC) szervezetében és az SRI- nél végzett látnoki képességgel kapcsolatos kutatások áttekintése volt. Tagja volt a bizottságnak egy Nobel-díjas fizikus, valamint több nemzetközi szaktekintély: statisztikusok, pszichológusok, neurológusok, csillagászok, valamint az Egyesült Államok hadseregének nyugalmazott tábornoka, maga is orvos. Mivel a kormányzati támogatók többsége már korábban úgy ítélte, hogy az SRI kutatásai kellően bizonyították a látnoki képesség, távérzékelés jelenségének létezését, ennélfogva az SAIC kísérletei már nem a bizonyításra irányultak, hanem a „pszi-érzékelés” működési mechanizmusának felderítésére.
Az egyik ilyen kísérletben a látnoki képességekkel rendelkezőknek csak földrajzi koordinátákat adtak meg, és ő kellően pontos leírást adott egy titkos létesítményről az Egyesült Államok területén, Virginia államban; ennek az objektumnak a puszta létezése is bizalmas információnak számított. A kísérleti alany leírta a helyiségeket, sőt megmondta néhány lezárt iratszekrényben tárolt dosszié feliratát is.
Egy kételkedő újságíró a megdöbbentő történet hallatán elhatározta, hogy utánajár a dolognak. Kocsiján a koordináták által kijelölt helyre hajtott, Washingtontól, a fővárostól jó kétszázhúsz kilométerre délnyugatra, és arra számított, hogy a helyszínen „egy földönkívülieket megfigyelő radarközpontot talál, de legalábbis a harmadik világháború katonai parancsnokságát”. Ehelyett nem volt ott más, mint „kopár domboldal, néhány legelésző birkával és azok elhullajtott nyomaival”. Titkos katonai létesítménynek, fegyveres őröknek, de még csak épületeknek sem volt semmi nyoma. Az újságíró nem sejtette, hogy pontosan azt látta, amit látnia kellett: birkákat egy domboldalon. A titkos katonai bázis is ott volt, a megjelölt helyen, csak éppen mélyen a föld alatt.
Rhea White, az amerikai parapszichológus sorra vette az Albán Butler-féle Lives of the Saints (A szentek élete) című, sokkötetes műben feljegyzett paranormális jelenségeket, amelyek a kereszténység szentjeihez kapcsolódnak. Vajon neked, kedves olvasó, volt-e hasonló tapasztalatod – talán olyankor amikor szeretteid közül valaki bajba került? Előfordult-e, hogy megszólalt a telefon, és te pontosan tudtad, ki van a vonal túlsó végén? Talán érdemes volna komolyabban venni az ilyen eseteket, és alaposabban megvizsgálni, merre akar mozdítani bennünket az intuíció.
Forrás: James Redfield, Michael Murphy, Sylvia Timbers – Isten és a fejlődő világegyetem
