A „tudatos-spirituális” embernek a zárt osztályon a helye?

Hogy látják a nem tudatos emberek a tudatos-spirituális embereket?

Egyre több ember szeretne változtatni az életén, és ennek megoldásaként a tudatosságot választják. A tudatosság és a spirituális gondolkodás kéz a kézben járnak. A tudatos ember éberen figyeli önmagát és a környezetében élő embereket. Nem az indulatai és a reakciói vezérlik az életét. Tudja, hogy saját maga világát ő teremti meg gondolatai és cselekedetei által. Tudja, hogy cselekedeteinek oka és következménye van, tehát ismeri a karma törvényét.

A „nem tudatos” embert indulatai és reakciói irányítják, jogosnak vélt sérelmeit megtorolja, jellemző rá az állandó hatalmi dráma, a veszekedés, haragtartás és a paranoia. A „nem tudatos” ember nincs tisztában a benne zajló lelki folyamatokkal, azok okával és az ebből származó tettek következményeivel. A nem tudatos ember gyakrabban ítélkezik mások felett, mint azok, akik a tudatosság útjára léptek.

Egy részük már begyűjtött információkat a tudatos-spirituális életről, de még nem hozott döntést, hogy ezt az utat választja-e, vagy marad a régi életénél? Ezt a csoportot hívom Ébredezőknek. Ők nyitottak, érdeklődők, nem ítélkeznek, nem zárkóznak el. Bennük már megszülettek az életükkel kapcsolatos „nagy” kérdések, és legbelül érzik, hogy a tudatosságban és a spiritualitásban találják meg a válaszokat.

A másik részük teljes elutasításban él, szerintük minden tudatos-spirituális életet élő ember, bolond és bekattant! Úgy gondolják, hogy a spirituális emberek igazából pszichiátriai esetek és folyamatosan támadják, gúnyolják és bántják őket. Persze az nagyon ritka, hogy ezt szemtől szembe teszik, inkább az internet mögé bújnak, vagy lejárató kampányt indítanak az ismerőseik körében és mindenkinek elmesélik, hogy „Ez mekkora bolond! A diliházban lenne a helye!”

Sajnos nekem is voltak ehhez hasonló szituációk. Legutóbb az anyaságra való alkalmasságomat akarták kétségbe vonni. Akik nem tudnak semmit a tudatosságról és a spiritualitás emberekről, azokban legtöbbször félelemet kelt. Rettegnek tőle, és rettegnek az olyan emberektől, akik e szerint élik az életüket. Döbbentem hallgattam a hozzám érkező információkat, miszerint sátánista vagyok, szektás és ebbe belerángatom a gyerekeimet is!

 

Először tényleg nem jutottam szóhoz, aztán csak annyi jött ki a számon, hogy „nem értem”!

Próbáltam rájönni az okokra, vajon milyen információk alapján jutott az illető erre a megállapításra? Ami még furcsább, hogy legalább 15 éve nem is találkoztam ezzel az emberrel, nem is beszéltünk egyszer sem azóta. Ő mégis teljes magabiztossággal állította, hogy sátánista vagyok és szektás. Egyébként ezen is gondolkodtam, hogy a sátánista vagy a szektás valójában mit jelent? Mivel eddig egyikkel sem volt dolgom, soha nem is foglalkoztam ilyesmivel. Annyit tudok, hogy mindkettő valamilyen vallásra épül, de én nem vagyok vallásos! A vallásról már kifejtettem a nézőpontomat a Vallás a kvantumfizika szemszögéből című cikkemben.

Annyi biztos, hogy a sátánista és a szektás kifejezések rémisztő és negatív tartalommal bírnak. Ezek a tulajdonságok nem jellemzőek sem a tudatosságra sem pedig a spiritualitásra!

 

A tudatosság és a spiritualitás fogalmát az alábbiakkal magyarázzák:

Tudatosság:

• Érzékelés és megértés. Az a képesség, hogy megfigyeljük és felismerjük észlelhető dolgok létezését és szerepét, és csak azt lássuk, ami ott van. Ezt anélkül tesszük, hogy az észleltekhez hozzátennénk bármilyen más feltételezést vagy érzést, illetve anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk bármit, ami ténylegesen ott van.
• A tudatosság különböző mértékű az embereknél. Az ember tudatossága tanulással fejleszthető.
• Cselekedet szándékos volta. Amikor egy tett mögött biztosan ott volt a cselekvő önálló döntése, és a megvalósításra irányuló szándéka.

Spiritualitás:

• Az emberi szellemmel vagy lélekkel kapcsolatos, szemben az anyagi, fizikai dolgokkal.
• Az élet magasabb rendű megnyilvánulásaival kapcsolatos; szellemi síkon megnyilvánuló, szemben az anyagi, érzelmi vagy érdekeltségi szempontokkal.

A fenti fogalom magyarázatokban hány negatív jelzőt találunk? Egyet sem!

A tudatosságnak és a spiritualitásnak egy közös kiindulópontja van az én nézőpontom szerint, ez pedig a szeretet!

A valódi szeretet, nem a birtoklási vágy, amivel sokan összekeverik. A valódi szeretetben ott van az elfogadás, más emberek másságának elfogadása, élethelyzetek elfogadása, még akkor is, az adott pillanatban nagyon nehéz megélni. Az elfogadást sokszor a beletörődéssel keverik össze, pedig a kettő nem ugyanaz.

Az, ha valaki negatív jelzővel illet egy tudatos-spirituális embert, az is csak egy nézőpont, de attól még fáj a léleknek! Szomorúsággal tölt el, mert a tudatos-spirituális életvitellel együtt jár egy nagyfokú lelki érzékenység is. Fáj, hogy olyan dolgokkal bántanak, ami nem vagyok, és még csak okot sem adtam rá!

A tehetetlenség a legrosszabb ilyenkor, mert hiába is próbálnád elmagyarázni egy a tudatosságtól elzárkózó embernek, hogy ez nem az, amire gondolsz, mert nem lenne nyitott rá! Azért nem értené, mert nem is akarja érteni! Pedig azok, akik már átélték a tudatosság állapotát, akár csak egy alkalommal is, azon vannak, hogy megoszthassák ezt az érzést másokkal is! Mert olyan szeretet van mögötte, amit nagyon kevesen tapasztalnak meg az életükben. Ebben a szeretetben nincs érdek, nincs elvárás, nem mocskolja be a félelem és az ítélkezés.

A tudatos-spirituális ember lelkébe is bele lehet taposni, bár felismeri, hogy a tett mögött milyen félelmek lapulnak meg, és ezáltal meg is érti az ellenséges ember viselkedését, mégis fáj és elszomorodik tőle. Majd tudatosan feldolgozza magában ezt a számára negatív élményt, és tovább lép. Miközben a nem tudatos ember ugyanazokat a köröket futja mindaddig, amíg nem hoz más döntést.