A bioritmus-elmélet

Az úgynevezett bioritmus-elmélet szerint három állandó ciklus szabályozza az ember fizikális, érzelmi és szellemi tevékenységét.

Változtathatunk-e az életünk minőségén azzal, hogy figyelembe vesszük ezeket a ciklusokat?

George Thommen volt 1960 november 11-én, New York-ban Long Yohn Nebel éjszakai rádióműsorának vendége. A téma az volt, amit ő úgy határozott meg, hogy „a matematika alkalmazása a dolgok biológiai rendszerében” – azaz, amit ma bioritmusnak hívunk.

Ugyanaznap az egyik legnépszerűbb amerikai filmsztár, Clark Gable látszólag kezdett felépülni a hat nappal korábban elszenvedett szívinfarktusból. Lekapcsolták a szívritmusát szabályozó gépről, és minden remény megvolt arra, hogy az Elfújta a szél népszerű sztárja hamarosan lábra áll.

Thommen számításokat végzett a rádióműsorban és elmondta, hogy Gable szívinfarktusa bioritmus-ciklusának egyik „kritikus” napján következett be. Felszólította a kórházat, hogy nagyon figyeljenek a betegre a következő kritikus napon, ami szerinte öt nap múlva lesz esedékes. Azon a napon, 16-án Clarke Gable egy újabb infarktust kapott.

Az újsághírek szerint az orvosok véleménye az volt, hogy a színész életben maradt volna, ha rá lett volna kötve a gépre – de nem volt, így meghalt. Bármennyire is furcsának tűnhettek Thommen bioritmus-elméletei akkoriban – és sokak számára ma is az – mégsem tévedett Clarke Gable egészségi állapotát illetően.

A bioritmus-elmélet sokat köszönhet dr. Herman Swobodának, a Bécsi Egyetem pszichológiaprofesszorának. Elmélete szerint két ciklus van, amely befolyásolja az emberi életet: az egyik 23 napos, és a fizikai állapotot szabályozza, a másik pedig 28 napos, és az érzelmi életet szabályozza. Mindkét ciklus a születéskor kezdődik és egy életen át tart. Mindkettő két-két egyenlő részre oszlik: egy pozitív és egy negatív görbére. Szerinte a ciklusok első és középső napja a „kritikus” nap, amikor az emberi test vagy lélek változáson megy keresztül, mivel a görbe pozitívból negatívba megy át, és fordítva. Swoboda a következtetéseket azon megfigyelési alapján vonta le, amelyeket betegei érzelmi és fizikai állapotának ciklikus változásai terén végzett.

Tőle föggetlenül Wilhelm Fleiss berlini orvos – később a Német Tudományos Akadémia elnöke – is felismerte és definiálta a bioritmust. Swobodához hasonlóan ő is saját betegein végzett megfigyelésekre alapozta elméletét. Ám egy lépéssel tovább ment, és a két ciklust összekapcsolta az emberi faj kétneműségével. A 23 napos ciklust tartotta „hímneműnek”, vagyis fizikálisnak, míg a 28 napos, érzelmi ciklust „nőneműnek”. Ez a feltevés annál is logikusabbnak tűnik, mivel az utóbbi megfelel a menstruációs ciklus átlagos hosszának.

A bioritmus elméletet később Alfred Teltscher, osztrák mérnök fejlesztette tovább. Egy harmadik, 33 napos ciklust jelölt meg, ami szerinte az ember szellemi aktivitását befolyásolja.

 

Melyek a bioritmus-elmélet fő pontjai?

A születés pillanatában egy kisbaba hirtelen és drasztikus változásokat él át a környezetét és a belső folyamatait illetően, Ekkor mindhárom belső óra a nullán áll. Ettől a pillanattól fogva 3 különálló 23, 28 és 33 napos ciklus fut az egyén egész életén keresztül. Mindegyik ciklusban felváltva van egy-egy félciklusnyi pozitív, illetve negatív aktivitás. Mindegyik ciklus első és középső napjáról azt tartják, hogy kritikus napok.

A három ciklus csak 23 x 28 x 33, azaz összesen 21 252 nap múlva indul újra a nulláról. Ez 58 év és 66 vagy 67 napot tesz ki, attól függ, hogy hány szökőév követte az egyén születését. A három ciklus közül bármelyik kettő kritikus napjai gyakran esnek egybe. A számítások révén látható, hogy legalább négy „duplakritikus” nap van minden egyes évben, és egy háromszorosan kritikus nap minden 7,25. évben. A sima kritikus napokból legalább öt, néha viszont nyolc is van egy hónapban. Így állandóan csak néhány napra vagyunk egy újabb kritikus naptól.

A 23 napos, fizikális ciklusnak két fele van, mindkettő 11,5 napból áll. Az első félben fizikai csúcsállapotba kerülünk, fittek vagyunk, az ötödik és hatodik napon, a félciklus közepén. Aztán a második félciklusban kipihenjük az első félciklus fáradalmait és feltöltődünk.

 

 

A 28 napos érzelmi ciklus első felében, két héten át, optimisták, kreatívak vagyunk, és jól érezzük magunkat. Aztán át kell esnünk egy 14 napos visszafogottságon. Ekkor hajlamosak vagyunk negatív gondolatokra, könnyen feldühödünk, és ekkor éljük át azt, amit „rossz napoknak” szoktunk hívni. Mindegyik ciklus középső napjain megnő a balesetek valószínűsége.

A harmadik, 33 napos ciklus, 16,5. napján élénk a gondolkodásunk, jó a memóriánk és éberek vagyunk, ugyanakkor az ezt követő második félciklus a szerényebb szellemi tevékenység és kibocsátás időszaka. A negatív vagy kritikus szellemi napokon nem tanácsos fontos döntéseket hozni.

A kritikus napok önmagukban még nem veszélyesek. Mindössze váltási napok, amikor egyik állapotról a másikra váltunk. A bioritmus nem jósolja meg a baleseteket. „Egy ember cselekvésmódja attól függ, hogy mi történik vele, valamint milyen fizikális, szellemi és érzelmi állapotban van az adott időben.”

Ez is egy érdekes nézőpont arról, hogyan is működünk mi emberek és milyen láthatatlan erők mozgatnak minket. Nyilvánvaló, hogy vannak törvényszerűségek a világunk és önmagunk működésében. Azonban számomra az is nyilvánvaló, hogy bizonyos törvényszerűségeket – mint például a karma folyamatát – felül tudjuk írni, meg tudjuk változtatni a tudatosságunk által. Figyelembe vehetjük a bioritmusunkat, hogy változtassunk az életünk minőségén, de ne tegyük függővé az életünket a bioritmus-elmélettől.