Az ogham ábécé öt törzsből (aieme) áll, amelyek öt-öt betűt tartalmaznák; az első, ún. „fő betű” adja az adott törzs nevét.
De nemcsak a törzseket, hanem a betűket is elnevezték: a leggyakrabban különféle fákat jelölnek (ezért is hívják az oghamot „fa-ábécének”). Az egyes változatokban a sorrendek kissé eltérnek egymástól.
Minden betűhöz társul egy fa, és bizonyos nézetek szerint a betűk egyéves ciklust alkotnak: ezért hívják néha az ogham ábécét „fa naptárnak”. Akár hiszünk ebben, akár nem, ez csak egy kis része az összképnek; egy sokkal komplexebb összefüggés révén azonban az ogham ábécé képes jóseszközként működni. Számos ősi jegyzet kapcsolódik az ogham ábécéhez, melyek rejtett jelentésekkel ruházták fel a betűket. Az ogham ábécé használói ismerték ezeket a jelentéseket, így az oghamot többféle módon is alkalmazhatták.
A muin betű például jelenthet egy konkrét fát, egy betűcsoport fő betűjét, egy szólást vagy akár az aratás időszakát is. Többféle ogham létezett, többféle jelentéssel; ilyen volt például a Folyó ogham, Erőd ogham, Madár ogham, Szín ogham, stb. Ezek számos különböző kombinációban alkalmazhatóak, és jelentésüket csak azok érthették, akik tanulmányozták őket.
Tehát annak, aki értelmezni kívánta ezt a kombinálható, komplex rendszert, magas szintű tudással kellett rendelkeznie: nem csupán az ogham ábécé betűit kellett ismernie általánosságban, hanem a betűk mögött rejtőző rengeteg titkos utalást is. Aki rendelkezett e tudással, az az összefüggések egy olyan varázslatos rendszerét birtokolta, mely a beavatottak között egyaránt alkalmas volt jóslásra és ezoterikus tanok felfedésére.
Forrás: speakingofwitchwands.net
Az Ogham ábécé eredete
Az ogham, amely a „a költők titkos nyelveként” is ismert, fontos részét képezte a druidák, a látók és a dalnokok tanításainak, Walesben és Írországban egyaránt. A rejtélyes betűket nem volt különösebben nehéz felvésni a kövek szélére. Már a 4. századtól kezdődően találtak ilyen ogham feliratokat szerte a Brit-szigeteken, például Skóciában és Írországban. Ezeknek a feliratoknak a pontos jelentése és célja régóta vitatott, de feltételezik, hogy sírokat jelöltek velük, ahol „X köve” azt mutatta, hogy egy bizonyos törzsfőnök hol nyugszik.
Az is bizonyos, hogy a különböző törzsek földjeinek határvonalát is ezekkel jelölték. Egy kő, amelyre a törzsfőnök vagy a klán jele volt felvésve, éppolyan hatásos birtokjelölő volt, mint ma egy kerítés – senki sem lépett a birtokra engedély nélkül, hacsak nem valamilyen hátsó szándék vezérelte.
Számos korai ír szövegben mitológiai státuszt is rendeltek az ogham betűkhöz. Ilyen például a The Book of Ballymote (Ballymote könyve) című kézirat, noha ezt csak a középkor után állították össze. íme egy fontos részlet a kéziratból:
Mi az ogham feltalálásának helyszíne, ideje, személye és oka?
Egyszerű. A helyszín: Hibernia insula quam nos Scoti habitamus (Hibernia, a sziget, ahol az írek élnek). Elatha fia, Bres, Írország királyának idején lett feltalálva. A feltaláló Bres testvére, Ogma volt, Elatha fia, aki Delbaeth fia… Ogma, aki jeleskedett a szónoklatban és költészetben. A feltalálás oka, mint zsenialitásának és leleményességének bizonyítéka [volt], hogy az ő szónoklatainak a tanultakhoz kell eljutnia, nem pedig a műveletlen, vidéki munkásokhoz. Az ogham teremtőatyja Ogma volt, anyja pedig Ogma keze és kése.
Ez szemlélteti, hogy az ogham ábécét inkább a művelt nemeseknek szánták – valószínűleg a druidáknak -, mintsem az egyszeri átlagembernek. Az is kiderül, hogy az ábécét bizonyos Ogma találta fel, aki emberek leszármazottja, egyben hercegi származású is volt. Utalások Ogmára más forrásokban is fellelhetők, de ezek szerint valójában nem is ember volt, hanem egy ír istenség, a bölcsesség atyja, Dagda fia. Maga Ogma leggyakrabban az irodalom és szónoklat istenként jelenik meg a korai kelta írásokban.
Galliában Ogmiosként, a világosság és a tanulás isteneként ismerték. Az egyik feljegyzés szerint fénysugarak veszik körül a fejét és a Sol Invictus – a meghódíthatatlan Nap – ostorát tartja a kezében, tehát Ogmát a fény és a látomások istenének is tartották. Mindezen ábrázolásokat tekintve érthető, hogy személyét társítják a jóslás, a titkos tudás és a költészet ábécéjével.
Ezen elméletek jelentős része párhuzamba állítható a rúnák történelmével. A rúnák is fellelhetőek kövekre vésve a skandináv területeken, és ahogy az oghamot, a rúnákat is használták varázslásra. A skandináv mondák Odint, a bölcsesség és a költészet istenét említik a rúnák feltalálójaként, aki úgy fedezte fel a betűket, hogy egy próba miatt kilenc napig függeszkedett egy fán.
Bár a kelta ábécé keletkezéséről mindössze annyit tudni, hogy a feljegyzések szerint Ogma hozta létre, az a tény, hogy a betűket felfedezték és az emberiség számára elérhetővé tették, megegyezik a skandináv mondák történeteivel. Érdekes az Írországban, Britanniában és Walesben talált ogham feljegyzések tényleges nyelvezetének vizsgálata is, mivel régies kifejezéseket, ún. archaizmusokat tartalmaznak.
Ez arra enged következtetni, hogy a köveken egy olyan kezdetleges nyelvet őriztek meg ereklyeként, amely beszélt nyelvként már jóval korábban megszűnt létezni. Ez a nyelvi bizonyíték azt sugallja, hogy a feljegyzések egy olyan őskelta formátumban íródtak, amelyet a druidák talán még használtak. Utalások az oghamra mint „sötét beszédre” szintén ezt az elméletet támasztják alá, illetve azt, hogy az ogham ábécé egy rendkívül régi korból származik. Magának az ogham szónak például az egyik lehetséges fordítása az, hogy „a nyelv”, ezáltal is jelezve alapvető fontosságát a kelta világban.
Forrás: John Matthews, Will Worthington – A természet szellemének jóslatai
