Kávé: Szia, hogy aludtál?
Igen, jól ismerlek már, érzem hogy visszabújnál még! Gyere, kortyolj, majd lassan ébresztelek. Egy kicsit itt ücsörögve még hunyd le a szemed, szeretem veled tölteni a reggeleket.
Egy pillanatra mèg vissza tudsz helyezkedni a pihenésbe, picit még mereng minden, most még minden várhat kicsit. Még egy pillanat, az álom és az ébrenlét között. Várj, míg a világok rendeződnek benned.
Aztán jöhet a következő korty kávé, a szíved már elkezdi halkan a mai nap ütemét játszani, de csak halkan suttogja teendőid, mert érzi, hogy a fejedben mèg az álmok stáblistája fut éppen.
Emlékszel az üzenetre amit az éjszaka hallottál? Most jegyezd fel az álom naplódba, mert a következő korty kávé már a fizikai világba szóló pecsét lesz a dimenziók közti útleveledben.
És következik a reggeli menetrend szerinti tüsszentésed. Azt hiszem ez valami olyasmi nálad, ahogy belerezzensz a tüsszentésedbe, mintha az elméd és gondolataid nyújtóznának még egy nagyot, a teljes Földi valóságba érkezés előtt.
Majd ásítasz egyet, hogy a mai nap gondolati pályára állhasson benned. Ekkor már csak néhany korty kávé marad belőlem a kedvenc bögréd alján.
Az a pár korty kávé vagyok, ami az izmaiddal kapcsolódik, hogy indulni tudjon a fizikai tested is a reggelbe.
Az a korty vagyok, ami a lelkedbe áramlik, amitől érezd, elég éber már az is, hogy elkezd a napi rutint.
S következik az utolsó előtti korty, a mai reggel lassan búcsúzunk, már ébren vagy, már tettre kész a lényed!
Szeretem látni az átalakulásodat minden reggel. Szeretem kisimítani az éjszaka gyűrődéseit rajtad.
Még egyszer a szádhoz emeled a kedvenc csuprodat, én az utolsó korty vagyok. Lassan, egész lassan csúszok végig a bögre falán , lassan érek az ajkaidhoz, tipegve csúszok végig a nyelveden, egy pillanatra még elidőzök a szádban mielőtt legördülök a torkod csúszdáján.
Nem bánom, hogy véget ért az ébredezésed, mert tudjuk mindketten, hogy az örök körforgásban én holnap, és azután is itt leszek veled, neked, minden reggeled halk szavú, megbízható, bátorító, támogatója.
