
Mester Mirtill
Látó, spirituális tanító, sámán
Az út kezdete – belső figyelem
Már egészen fiatalon, kamaszkoromban megjelent az életemben az önismeret iránti mély érdeklődés. Mindössze 14 éves voltam, amikor megvettem az első Enneagram-könyvemet, és ez meghatározó lépés volt a tudatosság felé vezető utamon. Figyeltem az embereket, önmagamat, a viselkedési mintákat – kerestem a választ arra a kérdésre: mi határozza meg, hogyan reagálunk az élet eseményeire? Mi az, ami bennünk mozgatja a döntéseinket?
Az évek során ez az érdeklődés hol erősebben, hol halványabban volt jelen. A felnőtté válás, a munka világa, a hétköznapok sodrása időnként elszakított önmagamtól. Volt időszak, amikor az életem csupán három dologból állt: munka, evés, alvás. Akkor még nem tudtam, de fokozatosan eltávolodtam a saját középpontomtól, a belső hangomtól.
Egy veszteség, ami újra felébresztett
Az élet azonban sokszor egy fájdalmas eseményen keresztül segít visszatalálni önmagunkhoz. Számomra ez a fordulópont az volt, amikor elveszítettem a páromat, a kislányom édesapját. A gyász olyan erővel fordított befelé, amely újra megnyitotta a tudat kapuit. Egyik legmélyebb élményem volt, amikor egyértelműen érzékeltem őt a halála után: hazajött, és azt mondta, jól van – ne aggódjak érte.
Ez az élmény visszahívott önmagamhoz. Elkezdtem újra tudatosan foglalkozni a spiritualitással, a tudatossággal, az energiák érzékelésével. Elkezdtem tanulni – „belülről”.
A sámáni út – tapasztalás és szolgálat
Az évek során a sámánizmus vált az egyik legmeghatározóbb ösvénnyé az életemben. Tanítottam, tanultam, számtalan sámánutazáson vettem részt, ahol megtapasztaltam: minden kapcsolatban áll egymással. Ez az elv – az egység törvénye – alapja mindannak, amit ma is képviselek.
A sámán szót sokan félreértik – társítják varázslattal, mágiával, vagy épp sarlatánsággal. De számomra a sámán: a tudat világainak közvetítője. Egy olyan személy, aki nem tudattalanul sodródik más valóságszinteken, hanem szándékosan, tudatosan idézi elő a tudatállapotának változását – azért, hogy segítsen, gyógyítson, támogasson.
Buddhizmus, Tolle, Dyer – a szemlélet kiteljesítése
A sámánisztikus megközelítést a zen buddhizmus és több spirituális tanító – köztük Eckhart Tolle és Dr. Wayne W. Dyer – szemlélete gazdagította. Ráébredtem, hogy sok, bennem működő minta és beidegződés valójában nem is az enyém. Tudatos önfigyelés által lassan, rétegről rétegre tudtam ezeket elengedni – hol könnyen, hol nehezen –, de mindig egyre közelebb kerülve a saját igazságomhoz.
Látás – nem csak képesség, hanem felelősség
Már gyermekkoromban is érzékeltem dolgokat, amelyeket mások nem. Akkoriban azt mondták, csak képzelődöm. Sokáig én magam is elhittem ezt, míg később meg nem értettem: ez egy valódi képesség, és nem egyedül vagyok vele.
Nem mindig konkrét képeket látok – gyakran szimbólumként, megérzésként jelennek meg az energiák, attól függően, ki mit képes befogadni. Amit látok, sokszor csak jelzés – egy irány, amely elvezet valahová. Ezért sosem vonok le elhamarkodott következtetéseket. Szükség van a türelemre, az érzelemmentes szemlélődésre, hogy a valódi üzenet felszínre kerülhessen.
De látni sem mindig egyszerű. Ez a képesség is energiaigényes. Ha fáradt vagyok, feszült, kimerült, akkor a látás elcsendesül. Ez is tanít: a tiszta érzékeléshez tiszta elme szükséges.
Látás és anyaság – természetes egység
A képességemet a gyermeknevelésben is aktívan használom. Ha valamelyik gyermekem lát vagy érzékel valamit, mindig komolyan veszem. Soha nem vonom kétségbe a tapasztalataikat, mert tudom, milyen fontos, hogy az érzékelés ne váljon szégyenné. Amit ők látnak – azt gyakran én is látom. És ez a közös tapasztalás ad alapot a bizalomra.
A küldetésem
Ma már úgy érzem, egyértelmű az utam: támogatni másokat abban, hogy visszataláljanak önmagukhoz. Legyen szó egy spirituális elakadásról, tudati minták felismeréséről vagy mély belső gyógyulásról – abban segítek, hogy az emberek emlékezzenek. Rátaláljanak arra a részükre, amely sosem veszett el, csak háttérbe szorult.
Hiszem, hogy minden belül kezdődik. Az a valóság, amit látunk, valójában tudatunk visszatükröződése – és ha valódi változást szeretnénk, akkor először önmagunkban kell rendet tenni.
Hiszek abban, hogy a tudatosság nem kiváltság – hanem egy lehetőség, ami mindannyiunk számára nyitva áll.
Hiszem, hogy minden, amit megértünk és elengedünk magunkban, hozzájárul egy tisztább, békésebb világhoz.
Tudom, hogy a tudatosság útját járni nem mindig könnyű. Van, amikor úgy érezzük, belehal a lelkünk, pedig csak az a részünk távozik, ami sosem volt a miénk. Mindig vannak kétkedők, aki nevetségessé próbálnak tenni, támadók, akik agresszívan próbálnak visszarántani a tudatlan, robotszerű életbe. Én mégis azt üzenem, hogy ne add fel, mert megéri végigmenni ezen az úton! Ha elakadsz, vagy tanácstalanná, esetleg magányossá válsz, fordulj hozzánk bizalommal. Nagy szeretettel ajánljuk fel tudásunkat, tapasztalásunkat, hogy átsegítsünk téged a nehéz időszakokon.