Miért olyan nehéz a változás számunkra?

Az élet átmenetekből áll. Ennek ellenére többségünk minden áron megpróbálja elkerülni a változásokat.

Ha nem vagyunk óvatosak, akkor a változástól való félelem megakadályozhatja, hogy teljes potenciálunkat kiaknázzuk. Miért olyan nehéz a változás? Pedig elég, ha csak megfigyeljük a természetet. A fák nem panaszkodnak a levelek elvesztése vagy túl hideg miatt. A virágok nem próbálják meghosszabbítani a nyarat. Az állatok kecsesen fogadják el az öregedést.

Mi miért félünk annyira a változástól?

A változás kényelmetlen. A berögzült szokások akkor is irányítanak, mikor már nem szolgálnak minket. A változás egy kreatív folyamat, út az ismeretlenbe, amely legtöbbünknek nagyon félelmetes. Beszürkült, gépies életmódunkban gyakran megjelenik egy szikra, mely más útra vinne, mi azonban figyelmen kívül hagyjuk vagy elnyomjuk magunkban.

Úgy is mondhatnánk, hogy személyiségünk torz változatát éljük, mely a sötétségben tart. Fényt kell adnunk ennek a sötétségnek. Személyiségünk ezen változata, önmagunk negatív részét tartalmazza – az összes félelmet és kötődést, amelyek status quo-ban tartanak minket, bár úgy érezzük, hogy az a szikra más irányba vinne minket. Személyiségünk torzulásának felismerése és elfogadása lehetővé teszi számunkra, hogy, továbblépjünk. A saját, eltorzult oldalammal való találkozás során felfedeztem három fő okot, hogy miért olyan nehéz a változás.

Ennek egyik oka a kudarctól vagy a csalódástól való félelem. Sajnos a mai társadalom úgy működik, hogy a hibákat, kudarcokat egy életre megjegyzi, és nem rest minden kínálkozó alkalommal a fejünkhöz vágni. Nem vesszük figyelembe azt a tényt, hogy a világ legnagyobb sikerei kudarcból fakadtak: JK Rowling, Steve Jobs, Bill Gates, Albert Einstein, hogy csak néhányat említsünk.

Egy másik ok, ami negatív irányba sodor minket a pesszimizmus, ami a magyar társadalomra nagyon is jellemző. A történelem nagy részében a túlélésre összpontosítottunk. Az életben maradás volt a cél, túlságosan óvatosak lettünk, félünk minden új dologtól, félünk a járatlan utaktól, mert mi van, ha nem jön össze, hiszen kockázat mindig van minden változásban.

 

 

Végül ott van a gyermekkorunk. A kezdetektől fogva arra késztettek minket, hogy felvállaljuk a társadalom és a család elvárásait – a hiedelmeket, viselkedésmintákat és vágyakat. Ismertették velünk a szabályokat, és beavattak a pragmatizmusba is, amelyek sokszor korlátoznak bennünket. Ennek eredményeként hajlamosak vagyunk arra a viselkedésre, hogy mindenkinek meg akarunk felelni, és figyelmen kívül hagyjuk azt a szikrát, ami más irányba terelne minket. Pedig ha megtesszük, az életünk egyedülálló élmény lesz.

Az új évben sokan fontolóra veszik a magatartásuk vagy az életük egyik aspektusának megváltoztatását. Néhányan csak álmodoznak róla, míg a bátrabbak készen állnak a cselekvésre.

Íme négy tipp, amellyel kordában tarthatod a félelmeidet, és bátran követheted azt a bizonyos szikrát.

Légy jelen az életedben!

Gyakorold az éberséget, rögzítsd magad a jelenben. A félelem a jelenben nem létezik. Amikor félelmet érzünk, az azért van, mert elménk előrevetített egy (negatív) jövőbeli forgatókönyvet, amely jelenleg nem létezik. Abban a pillanatban, amikor a most egy elképzelt jövőre (vagy egy meg nem változtatható múltra) vonatkozik, félelemben élünk. Ezért annyira fontos, hogy jelen legyünk. Az éberségnek transzformáló ereje van. Arra ösztönöz, hogy tartsd tiszteletben az intuíciódat, és megértsd, hogy a kellemetlen, negatív érzések átmenetiek és irányíthatók.

A hiba újradefiniálása

Tekints úgy a hibákra, mint a tanulási folyamat részére. A hibázás nem tragédia, a hibázás útmutatás. Ez egy átmenet, melynek segítségével megtanulod, hogy milyen irányba kell menned ahhoz, hogy elérd a céljaidat. Ezzel a szemlélettel a hiba átváltozik kreatív lehetőséggé. Legtöbbünk soha nem változna meg, ha nem kellene. A kudarc gyakran az egyetlen lehetőség, mely elindít a változás útján. A változás navigálása személyes növekedést eredményez. Amikor személyes szinten növekszünk, általában erősebbnek, határozottabbnak, szenvedélyesebbnek érezzük magunkat.

Határozd meg célt!

Kezdésnek kérdezd meg magadtól: az élet, amit élsz az teljes és igaz számodra? Gondolj arra a személyre, aki gyermekkorodban voltál. Milyen terveid voltak? Hogy akartál élni? Vannak olyan részeid, álmaid, vágyaid, melyeket eltemettél? A tervezett változás közelebb visz ahhoz, hogy a valódi önmagadat éld, ezáltal hiteles legyél önmagad és mások számára? Ahhoz, hogy elérd a kívánt változást el kell kötelezned magad mellette. Semmilyen akadály (mert lesz bőven) nem téríthet le az utadról. Lesznek pillanatok, mikor nagyon nehéz lesz. Ilyenkor segíthet egy támogató barát vagy egy terapeutával való együttműködés.

Engedd meg magadnak, hogy gyászold azt az életet, amelyet elhagysz!

Természetes, hogy szomorú vagy, ha elhagysz bármit, amibe beletetted a szívedet, a lelkedet, függetlenül attól, hogy mennyire csábító az új fejezet az életedben. Minden alkalommal sírtam, ha új lakásba költöztem. Bár sokkal jobb volt, mint a régi, egy részem nem akartam elválni a múltamtól, a régi lakástól.

Az új kezdetek gyakran keservesek. Mégis azt mondom, merj mozdulni és hagyd, hogy a szikra vezessen!