Az életedet te irányítod, csak tanuld meg, hogyan légy tudatos ember, és minden rendben lesz!
Egy ilyen kijelentés után azt hinnénk, hogy minden, ami egy tudatos ember életében történik az előre kiszámítható folyamat. Nos, nem az!
A tudatos ember teremti, amit el szeretne érni. Vágyakozik, álmodozik róla, majd elengedi. És ekkor jönnek a meglepetések! Nem mondhatod meg az Univerzumnak, hogy az álmaidat mi módon teljesítse! Általában oly módon történik egy-egy cél elérése, ahogy senki sem számít rá! Lehetsz te bármilyen tudatos, az élet akkor is kihívások elé állít!
Érzed, hogy az életed már nem igazán élet, hogy változtatnod kell, mert a helyzet már nem ad számodra semmit! Keresed a kiutat, merre mehetnél? A változást persze azonnal akarod, mert görnyedsz a teher súlya alatt, az mégsem jön. Hol van a változás, kértem, hol késik már?
Ekkor a tudatos embernek eszébe jut, hogy a jelenleg fennálló terhes helyzettől ugyan szabadulni akar, mégsem engedte el!
Mert már ez vált megszokottá. Az EGO számára az állandó, szüntelenül ismétlődő események jelentik a biztonságot. Eljött az idő, hogy szembe nézz az EGO-val, a félelemmel, hogy kilépj az ismétlődő karma körökből, mert már túlságosan elszédültél ahhoz, hogy tovább fenn tud tartani, sőt már nem is akarod! Bár a helyzet már tarthatatlan, mégis nehéz a búcsú. Gyászolnod kell, sírni és üvölteni, ha arra van szükség! Mert ha meghoztad a végleges döntést, onnan már nincs visszaút!
Már semmi sem lesz a régi, te magad sem! Talán ez a legijesztőbb a sorsdöntő pillanatokban! Bátornak és nyitottnak lenni arra a személyre, akik eddig odabent rejtőzött, mélyen, legbelül. Még te sem tudod, hogy ki is ő valójában! Még sosem engedted, hogy a felszínre törjön, csak ott lapult a sötétben, és várt türelmesen, amíg készen állsz felvállalni és átadni magad annak a magasabb rendű akaratnak, akinek létezéséről mindig is tudtál, de nem mindig bíztál abban, hogy ami tőle jön, az biztosan jó lesz neked.
Aztán eljön az idő, és döntesz. Ugye, nem is volt olyan nehéz! Figyelsz, várod az ijesztő változásokat, melyek a döntéseddel járnak, de nem történik semmi. Még nem! Mert a döntésed hatásai még nem nyilvánultak meg! Ilyenkor a tudatos ember is elvész a következő illúzióban:
- Akkor majd én megmondom, hogy legyen!
Teóriákat gyárt, hogy lenne a lehető legjobb és leggyorsabb. Nem is egy ilyen terv születik, majd felajánlod az Univerzumnak, hogy az elméd által megalkotott lehetőségek közül válasszon! Hát, nem fog! Mégpedig azért nem, mert a kívánságod megvalósulásának leggyorsabb útját te nem ismerheted! Nem vagy képes minden apró összefüggésre rálátni! Ilyenkor van szükségünk a bizalomra! Bíznunk kell létünk magasabb rendű tudatosságában! Bízni abban, hogy ha almát kértünk, akkor biztos, hogy nem kapunk hozzá kígyót!
A sorsfordulód kellős közepén végigpörgeted az elmúlt éveket. Biztosan találsz benne olyan eseményt, ahol szintén almát kértél, de csak kígyót kaptál! Vajon most is így lesz? És máris megingott a bizalom, ismét a félelem uralja az elmédet és a szívedet.
A tudatos ember egy idő után képes kívülről figyelni a lelki folyamatait. Szemléli, mintha nem is az övé lenne. Ekkor ébred rá, hogy bármilyen nehéz helyzetben volt is a múltban, az mind, az ő fejlődését szolgálta. Mert bátrabb lett, erősebb, határozottabb, rugalmasabb, ha néha meg is retten, már képes úszni az árral! Senki nem alkothat véleményt rólad, senki nem éli a másik életét, a tiédet sem, ezért senki nem bírálhatja felül a döntéseidet, viselkedésedet!
Ha teljes meggyőződéssel ki tudod mondani ezeket a szavakat, a félelem már el is tűnik. Úgy gondolom, hogy nem a bizonytalanságtól rettegsz igazán, mert a félelem mélyén mindig ott volt, és most is ott van az az ősbizalom, amely mindig előbbre visz, ami miatt sosem adod fel! Az igazi félelem az, hogy mit szólnak majd mások! Mert egy tudatos ember döntése, elmével fel nem fogható, nem megmagyarázható, ennél fogva félreérthető! Ha viszont nem értenek meg mások, akkor elfordulnak tőled. Ha nem tudnak megfejteni és irányítani megtámadnak vagy félnek tőled.
Bármelyik is történik, a lényeg ugyanaz! Magányos leszel majd és meg nem értett, de csak akkor, ha hagyod, hogy így legyen! Ne félj önmagad lenni, akkor sem, ha mások ezt nem érthetik! Az Univerzum törvénye szerint hasonló hasonlót vonz! Igen, változol majd, olyan lépéseket teszel majd, amire sokan nem képesek, mert nincs hozzá bátorságuk! De te csak menj, mert a régi barátok elhagynak ugyan, mégsem leszel gyedül! Vezetve leszel olyan emberek felé, akik ugyanígy gondolkodnak, élnek, ahogy te!
Már nem lesz fontos mások véleménye, vagy ítélete! Akkor már nem félemlít meg az a sorsforduló, amit te magad hoztál létre, mert nincs olyan erő, ami több lehet a tiédnél, hiszen az is te vagy!
A saját magad ura leszel, tudatos ember leszel, és ha ez megtörtént, akkor fogod majd fel igazán, mit is jelent a szabadság!
