Most jövünk rá, hogy a paradigma rossz, hogy mi nem vagyunk elkülönülve egymástól. Mi mindannyian egyek vagyunk. Mi mindannyian együtt vagyunk. Lényünk leges-legalsó elemi szintjén össze vagyunk kapcsolódva.
A tudomány hozza létre a történeteket, amelyekből élünk, és a tudomány egy nagyon zord történetet mond el. Azt mondja, hogy mi valamilyen genetikai tévedések vagyunk, hogy génjeink alapjában véve csak kihasználnak minket, hogy a következő generáció felé lépjenek és véletlenszerűen mutálódunk. Azt mondja a tudomány, hogy mi az Univerzumon kívül vagyunk, egyedül, egymástól elválasztva létezünk, és magányos tévedések vagyunk egy magányos világegyetem magányos bolygóján.
A tudomány közli a világegyetemről kialakított paradigmát. Közli a magunkról kialakított képünket. És most jövünk rá, hogy ez a kép ez az elkülönülés az egyik legrombolóbb dolog, és a legtöbb problémát okozza a világon.
Próbáljuk megérteni és elfogadni, hogy ennek a ténynek milyen következményei lehetnek? Mit is jelent igazából számunkra és milyen hatással van az életünkre? Egy új birodalomra, egy új szemléletre van szükségünk. A kvantumfizika segíteni tud, hogy jó irányba lépjünk.
Azt hiszem az új paradigma kulcsszempontja az orvostudományban, hogy a tudatosság valóságos és hatása van a világra.
Nagyon is elképzelhető, hogy ami benned történik – az agyadban, az idegrendszeredben, a megfigyelésed természetében, ahogy a memóriád dolgozik – az valamiféle megfigyelő és az anyag közötti kapcsolat, ami valójában valóságossá teszi a dolgokat számodra, befolyásolja azt, ahogyan a valóságot érzékeled. Ez nem változtatja meg a kinti valóságot. Nem változtathatsz meg nagy bútorokat vagy teherautókat, nem helyezheted át az Eiffell tornyot Rómába, stb. De megváltoztatod azt, ahogy érzékeled a dolgokat, ahogy a dolgokról gondolkozol, ahogy érzel a dolgokkal kapcsolatban, ahogyan érzékeled a világot.
A végtelen információ, amit az agy minden egyes másodpercben feldolgoz azt mondja nekünk, hogy a világ több, mint amit felfogunk belőle. Mégis minden egyes pillanatban belemerülünk érzékelésünk élményébe – látva, szagolva, ízlelve, érezve – érzéki valóságunkba. Minden, amit érzékelünk az úgynevezett kinti valóságról az érzékszerveink által megszűrt információ.
A szemek bizonyos értelemben videókamerák, mivel veszik az információt és tárolják is, de nem vagy képes felfogni az értelmét mindaddig, amíg ténylegesen össze nem rakod. Vagyis – bizonyos értelemben – szükséges egy „szerkesztőtábla” ahhoz, hogy igazából össze tudd rakni az egészet eggyé, hogy összerakd a filmet a tulajdonképpeni életedről és a világról.
Képzeld el, hogy felkelsz reggel az ágyadból és nem tudom biztosan, hogy amit látsz, az valóban ott van-e? Elvégre hallottunk már olyan emberekről, akik hallucináltak. Ebből kiindulva a lábad alatt egy szikla is lehetne a padló helyett. Ha nem vagy képes rendezni azokat a lehetőségeket valószínűségük szerint, hogy mi lehet a lábad alatt, akkor nem fogsz felkelni az ágyból. Ez olyan lenne számodra, mintha megbénulnál. A szó szoros értelmében nem lenne elképzelésed arról, hogyan tedd meg a következő lépést.
De amikor azt a döntést hozod, hogy reggel felkelsz az ágyból, akkor valószínűségeket rendelsz különböző feltételezésekhez, melyek összhangban vannak az ágyad mellett látott padlóval. Az egyik feltételezés az, hogy van ott egy padló és azért látod. A másik feltételezés az, hogy a látott padló csak hallucináció és egy szikla van ott valójában. Azzal, hogy reggel felkelsz az ágyadból, azzal azt helyesled, hogy az egyik feltételezés valószínűbb, mint a másik. Az agy minden másodpercben 400 milliárd bitnyi információt dolgoz fel, de mi csak 2000 bitnyit tudatosítunk. Ez azt jelenti, hogy a valóság mindig az agyban történik.
