A régi bölcselők szerint az agy a mozdulatlan mozgató, az ötletadó, míg a kéz a végrehajtó erő. Emiatt a kéz, a fej után a második legfontosabb helyen álló testrészünk, legalábbis ezt állítják a tenyérjóslás szakértői.
Mi az, hogy tenyérjóslás? Mit takar ez a fogalom?
Ha felütjük az Új idők lexikonát, akkor a következő megfogalmazást olvashatjuk:
„Kézjóslás (chiromantia, cheiromantika, chirognómia, chiro- sophia, palmistria), ősi jellegmeghatározó rendszer. Indiából indult ki, a legtöbb ókori népnél meghonosodott; orvosok, papok művelték. Európában több Ízben tekintélyre jutott, de egyházi átokkal is sújtották művelőit. Azzal foglalkozik, hogy a kéznek és ujjainak alakjából, továbbá a tenyér dombjaiból és a tenyérbe rajzolódó, gyakran változó (eltűnő és újra eltűnő) jelekből meghatározza az ember jellemét és megállapítja a szellem, lélek és test háromságában eddig történt és ezután bekövetkezhető változásokat. Hagyományokra és megfigyelésekre támaszkodik, amelyek sok-sok ezer kézen végzett tanulmányokból alakultak ki, ezeket úgy vették át az utódok, mint például a gyógyító füvek titkait a gyógyszerészet megalapozói…
…Minden kezet a maga sajátos szerkezetének és típusának megfelelően vizsgál, mert nincs két egyforma kéz, mint ahogyan két egyforma embert sem találunk…”
A tenyérjóslás a XVI. és XVII. században állt a népszerűség csúcsán, később vesztett varázsából. Az elmúlt évtizedekben Európa egyes országaiban a „feledés jótékony homálya” fedte. Napjainkban ismét kezdi reneszánszát élni a csillagjóslás, a horoszkóp, a kártyavetés társaságában, mivel az ismeretlen és titokzatos dolgoknak mindig is nagy varázserejük volt.
A régi idők tenyérjósai a Bibliát is segítségül hívták, hogy a tenyér és kéz fontosságát igazolhassák. A „Példabeszédekben” a következők olvashatók: „Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség”. (3:16) Jób könyvében viszont ez áll: „Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.” (37:6)
Az ősi kultúrák (hindu, maya, kínai, azték, asszír stb.) papjai már ismerték a tenyérjóslást, beillesztették vallási tevékenységükbe, sőt tanították, művelték is. Olyan neves személyiségek, mint Julius Caesar, Augustus Octavianus, Salamon és Dávid király maguk is jeles tenyérjósok voltak, A tenyérjóslást népszerűsítették Mózes törvénykönyvei és Arisztotelész tanítványai is.
A IV-XVI. században az orvosok alapvető tudományai és tanulmányai között szerepelt a kéz és a tenyér megismerése. Az egyetemek kötelező tantárgya volt a kéz ismerettana. Nagyon sok esetben az orvosi prognózis, diagnózis a kéz vizsgálata után született meg. Nagyon jól tudták az orvosok, mit jelentenek a repedező, szakadozott körmök, a „dobverő ujjak”, a lila szederjes kéz és köröm, az ujjak görcsös, facsaró mozgása, a sárgaságos köröm, a rühes ujjak elfeketedései, a nyirkos, izzadó tenyerek stb. Ezek a tünetek csalhatatlan jelek az orvos számára. A kéz, az ujjak, a körmök, a tenyér még számtalan más jellel is bírnak, amelyek a szakavatott szemnek sokat árulnak el.
A tenyér vonalainak, a kéz alakjának értékelése sokat változott az évszázadok alatt. Eleinte a tenyér vonalai voltak a legfontosabb támpontok, ma már sokkal nagyobb szerepet tulajdonítanak az ujjak alakjának, és az ujjperceknek.
Amióta tenyérjóslás létezik, áll a vita (és még ma is eldöntetlen), hogy melyik tenyér, illetve kéz alakját, vonalait kell mérvadónak tekinteni. Kezdetben úgy vélték, hogy a kevesebb munkát végző bal kézen jobban megmaradnak a jelek, mint a jobbon. A legelterjedtebb nézet szerint a bal kézen a sors által megírtak láthatók, míg a jobb kézen az emberi akarat, munka és erőfeszítés eredményei hagynak nyomot.
Mai megfogalmazással élve a bal kéz tartalmazza az egyén eredeti, természetes képességeit, adottságait, míg a jobb kéz megmutatja, hogy miben, illetve mennyiben valósultak meg ezek az adottságok. Természetesen balkezesség esetében mindezek fordítottja igaz. Más vélemények szerint a férfiaknak a jobb kezükön, a nőknek a bal kezükön olvashatók a beteljesült események.
Forrás: Jen Van Guy-Beszél a Kéz
