Az ember életében a kényszeres gondolkodás és a beszéd következményeként létrejönnek a tudatlan kapcsolódások, melyek konfliktusokat eredményeznek. A konfliktusokat és azok következményeit két lépcsőben oldhatjuk fel: elfogadással és megbocsátással.

Ha a belső csendben kapcsolódnál szavak nélkül, akkor nem ártanál másoknak, és nem hoznál létre karmát. A kapcsolódások során úgy építünk karmákat, hogy amikor reagálunk és viszonyítunk megbántunk embereket. Illetve megbántanak minket.

 A különféle konfliktusokból, traumák, fájdalmak lesznek. Ezekről a traumákról azt hisszük, hogy a másik okozta, holott az igazság az, hogy az összes traumát, fájdalmat mi okozzuk magunknak. Azzal okozzuk, ahogy viszonyulunk, reagálunk életünk eseményeire.

Az összes fájdalom a gondolkodásból ered, és csak az elmédben létezik. Viszont, ahogy a trauma létrejön, az emlék megmarad. Az elméd viszont, miután mindent a külvilágban akar megoldani, a másikat hibáztatja. Az önmagába harapó kígyó, nem ismeri fel, hogy önmagával van a baja, és mivel ezt nem ismeri fel, a másik embert hibáztatja. Sőt, reagál a másik emberre, és bosszút áll.

Bosszú az is, ha nem beszélsz vele, vagy dühös vagy, haragszol rá. Egyetlen megoldás van, tudatosítani, hogy mindaz, ami történt veled, nem az ő hibája, mert ő csak egy tükör volt ebben. A hiba az én készülékemben van.

Minden egyes konfliktus arra tanít, hogy vizsgáld felül a gondolkodásodat, hogy térj vissza a csendbe. A konfliktusok, a traumák és félelmek feloldása két lépcsőben oldódik.

  • Az első lépcső: felismerem és elfogadom, hogy az én gondolkodásom miatt van a félelem és a trauma, és nem a másik hibás.
  • A második lépcső: a megbocsátás. Sok olyan sérelem van, ami évek alatt halmozódott fel, amit nem lehet csak magadnak megbocsátani, ott először bocsáss meg a másiknak.

Megbocsátás: megbocsátok a másiknak, ezután meg tudok bocsátani magamnak. A tudatlanságában ő azért olyan amilyen, mert gyerekkorában, olyan szülők nevelték, amilyenek. Amikor azt mondjuk, hogy az emberek számítóak, akkor az azért van, mert olyan volt a gyerekkoruk amilyen. Minden, amit megél, csak reakció.

Akinek meg tudsz bocsátani, annak a hozzáállása, viszonyulása hozzád meg fog változni. A megbocsátás lényege, hogy mindaz, ami történt, törölve van. Meg nem történté tetted, benned nincs töltés, benned helyreállt az illetővel kapcsolatban a semlegesség. Megbocsátasz magadnak is, mert a te tudatlanságod miatt haragudtál, gyűlölködtél.

 

Gyakorlat:

Írd le egy papírra azokoknak a személyeknek a nevét, akikre haragszol, a hozzájuk kapcsolódó konfliktusokat, melyeket átéltél. Kezd azokkal, akik már nem élnek. Gyakorold a megbocsátást. Ne feledd, ezt Önmagad miatt csinálod.

A megbocsátást vedd komolyan, amikor már nincs töltés benned, akkor történt meg. Erre nem a másiknak van szüksége. Mindaz, amit nem bocsátasz meg ebben az életben, a haláloddal magaddal viszed, ezért vissza fogsz születni. Ha a másik fél sem tudott neked megbocsátani, akkor együtt születtek vissza, hogy következő életben ezt lejátszátok. Amikor megbocsátasz neki, tudd, hogy erre nagyon is szükséged van, mert nem akarsz karmát emiatt. A végén magadnak is bocsáss meg.

Az alábbi viselkedésminták mindig konfliktusokat eredményeznek azokkal,

  • akiknek meg akarsz felelni,
  • akik előtt nem tudsz az lenni, aki vagy,
  • akik előtt meg kell játszanod magad,
  • akik meg akarnak változtatni,
  • akiket te akarsz megváltoztatni,
  • akiket megbántottál,
  • akikkel versengésben vagy,
  • akik előtt bizonyítani akarsz.

Amikor valaki megbánt adj neki hálát, mert ő a tanítód, a mestered. Amikor megbocsátasz, megszűnik benned a töltés, jól esik rágondolni az illetőre, – semleges lesz. Mivel te semleges vagy, emiatt ő is más lesz hozzád.