A médium szó a latin mediusból ered, ami mindazt jelentheti, ami középen van.
A kifejezés elsősorban parapszichologiai értelemben terjedt el, s olyan személyt jelöl, aki természetfelettinek tűnő módon képes felfogni és közvetíteni bizonyos dolgokat. A szó klasszikus értelmében olyan élő emberi lény, aki képes kommunikálni a szellemekkel. Néha a médium elnevezés olyan személyt jelöl, aki paranormális jelenségeket produkál. Mindez általában abban a speciális tudatállapotban megy végbe, melyet transznak nevezünk. Ilyenkor a médium testét és cselekedeteit egy szellem veszi birtokába, azaz egy test nélküli benne ölt testet.
Les faits maudits (Átkozott dolgok) című könyvében Georges Langelaan az alábbiakat írta: A médiumokat három csoportba sorolhatjuk. Az elsőket nevezhetjük szélhámosoknak, mert nem hisznek a dologban, s becsapják a többieket. A másik csoport a hívőké, akik magukat csapják be. S ezenkívül vannak a többiek”… Nos mi, éppen ezekkel a többiekkel kívánunk foglalkozni.
A médiumi képességek ugyanis minden bizonnyal léteznek. Mi ezt mindaddig állítjuk, míg valaki kétséget kizáróan nem tudja bizonyítani az ellenkezőjét!
Materiális világunkban tehát vannak olyan emberi lények, akik hajlandók kölcsönadni teljes testi valójukat szellemeknek, akik a szeánsz során az ő hangjukon beszélnek. A szellemek per definitionem, test nélküliek, ám olyan lények, akik néha igen nagy erővel rendelkeznek. Ilyenfajta erő nagy ritkán, kivételes alkalmakkor bármely halandónak megadatik, de csakis olyan esetben, ha rendkívül erős szenvedély kavarja fel az ember bensőjét. Ilyenkor mindnyájan hatalmas fizikai és erkölcsi erőről tudunk tanúbizonyságot lenni.
Ugyanez jelentkezik a test nélküli szellem esetében is, aki akkor akar a valóságos, materiális világgal valamit közölni, mikor már el kellett hagynia azt: tehát halála után. Ha üzenetét valóban fontosnak érzi, akkor a médium testébe költözik, azaz inkorporálódik. A szellem így megfosztja őt egyéniségének nagy részétől, s akaratát saját szándékaival helyettesíti. Nem megszállottság ez, hanem egyfajta kísértetjárás, ahol a kísértet élő testbe költözik be, ott működik, tehát a test egyszerre két személyt takar. Ebben a kettősségben persze a szellem a domináns. A médium az ő hangján szól, az ő kézírásával ír. Fontos megjegyeznünk, hogy ez a folyamat a médium jóváhagyásával történik.
A jelenség intenzitása különböző lehet. A médiumok összegyűjtött nyilatkozataiból és a szeánszok beszámolóiból kiderül, hogy a teljes inkorporáció igen ritka.
A médium a transz időtartamára átadja testét egy szellemnek, aki idegen számára, s engedi, hogy az ő szájával, az ő szavaival fejezze ki magát. Mások transzállapotában nemcsak más kézírással írnak, ha nem olyan nyelveken is folyamatosan beszélnek, melyeket normális életükben nem ismernek. Máskor meg olyan személyek külsejéről is képesek leírást adni, akikkel sohasem találkoztak.
A transzban lévő médium tehát a benne megnyilatkozó szellem képességeit mutatja. Ebből következik, hogy ideiglenesen olyan tehetséggel rendelkezik, amely eredetileg nincs is meg benne. Néhány szemtanú azt állítja, hogy egyes médiumok rajzolás közben különös ügyetlenséget árulnak el, amely úgy hat, mintha a beléjük költöző szellem nem tudná irányítani az ilyenfajta tevékenységhez nem szokott, gyakorlatlan kezet.
Transzállapotában egyes médiumok képesek egy szellem ideiglenes, ám totális inkarnációjára. Vannak azonban kevésbé tökéletes esetek. Ezek meglehetősen gyakoriak. A médium ilyenkor, bár csakugyan transzban van, megőrzi személyiségének nagy részét. Az inkorporáció tehát rövid ideig tart, és gyakran csupán egyszerű üzenetek átadására szorítkozik. Ezeknek az üzeneteknek a címzettje egy harmadik személy, a médiumnak valóban csak közvetítő szerepe van.
Vannak olyan társaságok, amelyek rendszeresen, azonos helyen és azonos időben üléseznek. Az ilyen típusú szeánszok gyakran kétségeket ébresztenek. Nem okvetlenül azért,mintha a médiumok a közönség kedvéért csalásra vetemednének. Hiszen ők többnyire jóhiszemű emberek. Ám sem az üzenetek, sem a címzettek nem mutatnak valódi komolyságot. Egyébként nem volna helyénvaló beleszólni a dologba, s azt állítani, hogy az egész nem egyéb csalásnál. Hiszen itt a résztvevők nem tudományos bizonyítékot keresnek. Ez a közönség egész egyszerűen azért jön össze, hogy „kommunikáljon a halottaival”.
A teljes inkarnáció során a médium felfogja a manifesztálókat, melyek gyorsan tovaszállnak, ám a szellem teljes egészében használja az élő ember testét. Vannak persze kevésbé tiszta inkarnációk is… Ezek ugyancsak a test nélküli szellemek vágyai szerint jönnek létre, ám aki közvetíti őket, nem okvetlenül médium. Ebből is láthatjuk, hogy a médiumi tulajdonságokról meglehetősen keveset tudunk. Így hát mielőtt valakiről azt állítanánk, hogy médium, alaposan meg kell ismerni, s meg kell tudni róla azt is, hogy közvetítésével eljuthatunk-e valahová.
