Hitrendszerünk megkérdőjelezése egy új világszemlélettel van összefüggésben.

Korunk legmerészebb, legihletettebb és legvilágosabban látó úttörői, akik az orvostudomány, a természettudomány, a pszichológia, az üzleti élet, a vallás, a spiritualitás és az emberi képességfejlesztés területén tevékenykednek, egybehangzóan úgy vélik, hogy az emberiség evolúciós fejlődésének folyamatában minőségi ugrás következett be.

Gyökeres szemléletváltás zajlik, világképünk jelentősen módosul. Két sarkalatos kérdésre keressük a választ: „Kik vagyunk?” és „Milyen a világegyetem, amelyben élünk?” Alapvetően e kérdésekre adott válaszaink határozzák meg személyes kapcsolataink minőségét a családban, barátaink között és a munkahelyi, főnök-alkalmazott viszonylatokban. Egy más szinten, végső soron ezek határozzák meg a társadalmat is.

Nem csoda, hogy a napjainkban kialakuló világszemlélet hitrendszerünk több olyan tényezőjét is megkérdőjelezi, amelyet a nyugati világ igaznak tart.

A hitrendszer 1. pontja: az emberiség elérte fejlődésének tetőpontját.

Michael Murphy. Esalen társalapítója, az összehasonlító vallástudomány, az orvostudomány, az antropológia és a sportok tanulmányozására támaszkodva azt a kihívó álláspontot képviseli, miszerint az emberi fejlődésnek léteznek az eddig elértnél lényegesen magasabb szintjei is. Amikor valaki eléri a spirituális érettségnek ezeket a magasabb fokait, akkor különleges képességek nyílnak meg benne a szeretet, az életerő, a személyiség, a testi tudatosság. az intuíció, az érzékelés, a kommunikáció és az akarat területein. Első lépés: fölismerni ezen szintek létezését. (A legtöbb ember sajnos nem jut el idáig.) Csak ezután lehet, tudatos szándékkal, elkezdeni a különböző metódusok alkalmazását.

A hitrendszer 2. pontja: teljesen elkülönülve élünk egymástól, a természettől és a kozmosztól.

Az “ő más, mint én” mítosza felelős a háborúkért, a bolygón elkövetett számtalan erőszakért és az emberi igazságtalanság mindenféle megnyilvánulásáért. Hisz kinek jutna eszébe megbántani egy másik lényt, ha saját személye részeként tapasztalná őt meg? Stan Grof, a tudatosság rendkívüli állapotait kutatva, a következőkre jutott: „A vizsgálatok szerint valamennyiünk pszichéje és tudatossága kapcsolatban áll a „Minden Létezővel”, mert valójában nincsenek végérvényes határok a test/ego és a lét teljessége között.”

Az ima gyógyító erejével kapcsolatos tudományos kutatások remekül alátámasztják a dr. Larry Dossey által kidolgozott alapelveket, az ún. „harmadik korszak orvoslásának” alapelveit. Dossey szerint az egyik ember gondolatai és gyógyító szándékú hozzáállása befolyásolhatják a másik emberben zajló élettani folyamatokat. Ez alapvető ellentétben áll a medicina jelenleg elfogadott „második korszakának” hitrendszerével és gyógyítási módszerével. A pillanatnyilag érvényben levő, akadémikus tudomány világképe és fizikai alapelvei szerint ugyanis ilyen ráhatás nem létezik. A – nagyrészt már nyilvánosságra került – tények mégis éppen ezt a gyökeres szemléletváltást igénylő újdonságot bizonyítják.

 

Hitrendszerünk megkérdőjelezése

A hitrendszer 3. pontja: csak a fizikai világ létezik.

A materialisztikus beállítottságú, tradicionális természettudomány abból a feltételezésből indul ki, hogy semmi sem létezik, ami nem mérhető laboratóriumban, és ami nem vizsgálható az öt érzékszerv, illetve az azok érzékenységét megnövelő műszerek segítségével. Ami ezen kívül esik, az már „nem valóságos”. Ennek azonban az a következménye, hogy a valóságot a fizikai valóságra szűkíti le. A valóság spirituális területe – vagy amit a nem fizikai dimenziók valóságnak nevezhetnénk – ily módon száműzetésre kárhoztatott.

Ez ellentétben áll az „örök filozófiával”, azzal az általánosan elfogadott szellemi vonulattal, amely áthidalja a történelmi korokat, vallásokat, hagyományokat és kultúrákat, és amely a valóságnak egymástól eltérő, de a fizikaival összefüggő dimenzióit írja le. Ezek a legsűrűbb és legkevésbé tudatos rétegtől-amelyet „anyaginak” is nevezhetnénk-a legkevésbé sűrű és legtudatosabb – spirituális – dimenziókig ívelnek.

Érdekes módon a realitásnak ezt a kiterjesztett modelljét vázolják fel számunkra olyan elméleti szakemberek is, mint Jack Scarfetti, aki leírja a fénysebességen túli utazást. Ő ehhez már a valóság más dimenzióit használja fel. Vagy gondoljunk a legendás fizikus, David Bohm munkásságára, aki többdimenziós modelljében a valóság kifejezhető (fizikai) és „burkolt” (nem fizikai) részeit mutatja be.

S ez nem csupán elmélet! Franciaországban az 1982-es „szemléletkísérlet” (Aspect Experiment) azt bizonyította be, hogy két összekapcsolódott kvantumrészecske, amelyeket szétválasztottak, majd hatalmas messzeségbe eltávolítottak egymástól, valahogy mégis összeköttetésben maradtak egymással. Ha az egyik részecskét megváltoztatták, a másik szintén megváltozott, méghozzá időkülönbség nélkül! A tudósok még nem ismerik ennek a fénysebességet túlszárnyaló jelenségnek a magyarázatát, bár egyes elméleti szakemberek arra következtetnek, hogy a részecskék kapcsolódása a magasabb dimenziók kapuin keresztül történhet meg.

Tehát – ellentétben azzal, amit a hagyományos hitrendszerneknek elkötelezett szakemberek állítanak – azok a befolyásos, úttörő feladatra vállalkozó kutatók, akikkel beszéltem, arra a következtetésre jutottak, hogy még nem értük el az emberi fejlődés csúcsát: hogy össze vagyunk kapcsolódva, és nem az élet többi részétől elkülönülten létezünk; s hogy a tudatosság teljes skálája magába foglalja egyrészt a fizikai dimenziót, másrészt a valóság nem fizikai dimenzióinak sokaságát.

Ez a világkép gyökereiben új lehetőséget kínál. Ahelyett, hogy önmagunkat, másokat és az élet egészét kicsiny, földi énünkön keresztül szemlélnénk, amely az idő keretei között születik és él, a lélek szemén át pillanthatjuk meg valódi létünket és valódi énünket. Egyre több ember lép föl erre a magasabb létszintre.

 

Forrás: Eckhart Tolle