Október 31-e környékén világszerte ünnepeljük a Halloweent – de ha kicsit mélyebbre nézünk, láthatjuk, hogy ez az ünnep nem csupán jelmezbál, hanem egy ősi, természeti és spirituális ciklushoz kötődő rítus is.

A Samhain néven ismert eredeti kelta ünnep – amely a betakarítás végét és a tél közeledtét jelzi – a modern Halloween előképe. 

A Samhain eredetileg az ősi kelták számára az év végét, a sötétebb időszak kezdetét jelentette: a növekedés és a termékenység időszaka lezáródik, a természet visszahúzódik, és a határ a látható világ és a szellemi sík között vékonyabbá válik. Ez az időpont tökéletesnek tűnik arra, hogy visszatekintsünk, lezárjunk, és készüljünk a belső és külső sötétebb napokra – ugyanakkor ezen az átalakuláson át is mehetünk, újjászülethetünk.

A „vékony fátyol” és a szellemi kapu

Samhainkor „a fátyol” – az élők és az elhunytak világa közötti válaszfal – különösen vékony. Ennek tudatában az ünneplők olyan rítusokat végeznek, amelyekkel tiszteletet adnak elődeiknek, hagyományokat követnek, és mélységes belső reflexiókba merülnek. Például egy úgynevezett „dumb supper” – néma vacsora – keretében az asztalt előkészítik az élők és az elhunytak számára egyaránt, miközben csendben ülnek, átélve a kapcsolatot a túlvilággal. Ez az ünnep nem csupán a külső maszkokról szól, hanem belső átélésről, az élet és halál ciklusának megtapasztalásáról.

Modern Halloween és hagyományos Samhain viszonya

Bár a Halloween és a Samhain nem teljesen azonosak, a kapcsolat egyértelmű: a modern Halloween – jelmezekkel, édességekkel, kreatív ijesztgetéssel – nagyrészt az írországi és skót bevándorlók révén került Észak-Amerikába, akik Samhain hagyományait hozták magukkal. Míg Samhain inkább egy mély spirituális rítus, addig Halloween sokkal inkább társas, családi és játékos karaktert öltött magára – mégis, ha tudatosan figyelünk, mindkettőben ott rejlik a természet ciklusainak és a látható-láthatatlan világok közötti átmenetnek a megélése.

Hogyan kapcsolódhatunk hozzá tudatosan?

Ha spirituális szemmel tekintünk Halloweenre, érdemes az ünnep mögötti mélységet is figyelembe venni. A következő lehetőségek segíthetnek abban, hogy ne csak külsőségeket éljünk át, hanem valódi tudatosságot is hozzunk bele:

  • Természetbeli sétával kezdhetjük: figyeljük meg az őszi színeket, az elszáradó leveleket, az elvonuló fényt – mint a Samhain természet-rítus része.
  • Emlékoltárt állíthatunk az elődeinknek: fotókkal, gyertyákkal, visszatekintéssel – hogy tudatosan kifejezzük a hálánkat és a kapcsolatunkat velük.
  • Reflexiót gyakorolhatunk: visszatekinthetünk az elmúlt évre, megvizsgálhatjuk, mit fejeztünk be, min dolgozunk, mit engedünk el és mit kívánunk életünkbe hozni. Ez a belső „sötétségből fénybe” fordulás útja.
  • Szimbólumrendszerrel dolgozhatunk: például tökfaragás, gyertyagyújtás, stilizált maszkok – nem csak játékosan, hanem tudatosan jelképezve a változást, az átalakulást, a belső és külső ünnepet is.

A Halloween ünnepe – ha tudatosan tekintünk rá – nem csupán egy éjszakai móka, hanem az élet-halál, a fény-sötétség közötti átmenet megjelenítője, amely lehetőséget kínál arra, hogy belső úton is haladjunk. Az ősi Samhain tükrében az ünnep azt üzeni: engedd el, ami véget ért, tiszteld azokat, akik már átmentek, és készülődj az új ciklusra. Ahogy a természet csendbe húzódik és a fény lassan visszavonul, bennünk is megnyílhat a tér a megújulásra – és a tudatos ünneplés révén ez az átmenet megerősíthet, elengedésre és újjászületésre hív.

 

Forrás: gaia.com