Az élet él; és az élő áramlásban nem merülnek fel kérdések. Az ok: az élet egy élő MOST! A most tökéletessége, a pillanat: a tudatos elme hiánya, amely a szétválaszthatatlant igyekszik minduntalan szétválasztani.
Bruce Lee
„…Mintha egy embert arról faggatnánk, hogyan lélegzik. Azonnal fulladozni kezd, levegőért kapkod, amint megkísérli, hogy gondolkodjon ezen a folyamaton. Miért kell megszakítani, meggátolni az élet áramlását? Miért kell ebből ügyet kreálni? Az ember egyszerűen lélegzik – állítja Bruce Lee. – A nyugati gondolkodás nem fogadja el az élet működését, a valóságot problémává igyekszik alakítani.”
A tapasztalat a fontos
A zen buddhizmus komoly útjelző lehet nekünk, az életet minduntalan megmagyarázni, elemezni hajlamos nyugati ember számára. A keleti szemlélet az állandó elemzéssel ellentétben a tapasztalást tartja fontosnak.
Ez a pillanat, a mostani, a te életed, ébredj hát fel és kezd élni! –ezt sugallja.
Nem kell sehová eljutnunk „előre”. Már most ott vagyunk. Egyedül ez a mostani, a jelen pillanatunk, ami számít. És ez nem célirányos, nem valamiféle eredményről szól.
Most
Egy japán harcost foglyul ejtettek az ellenségei és börtönbe vetették. Azon az éjjelen nem tudott elaludni, mert félt, hogy másnap kivallatják, megkínozzák és kivégzik. Egyszer csak zen mesterének szavait vélte hallani: „ A holnap az nem valóság. Illúzió csupán. Az egyetlen valóság a most.” Gondosan figyelve a szavakra, a harcos megnyugodott, és elaludt.
Túl a jelen pillanatán
Mi, nyugati emberek kicsi gyerekként – szerencsés helyzetben- önfeledten játszunk. Majd iskolába kerülünk, hogy egyre többet tanuljunk, aztán egyre jobb állást szerezzünk, egyre több pénzt keressünk, hogy ha megéljük, idős korunkban kedvtelésünknek élhessünk, hogy önfeledten játszunk.
A jelenünk is a jövő volt egyszer
A jövőre spórolunk. Abban az értelemben, hogy elképzeljük: amennyiben megtesszük a megfelelő lépéseket, végrehajtjuk a feladatokat, hajtunk gőzerővel, és az majd meghozza a beteljesülést. A jövőben! Ott vár majd ránk valami szép, valami rendkívüli beteljesülés. Ehhez képest mit számít a jelen Végigrohanunk a saját életünkön, szinte megállás nélkül. Pedig az a jövő nincs.
Mintha a vitorlázást csak versenyre használnánk, holott a vitorlázás lényege maga a vitorlázás. A jelen az, ami számít. Ami van, ami létezik. Most kellene elégedetten, harmonikusan élnünk. A jelenünk is jövő volt egyszer…
Az élet azért van, hogy éljünk!
Például: megveszünk egy gyönyörű ruhát, de nem vesszük fel, őrizzük a szekrényben, néha elővesszük, nézegetjük, és megígérjük magunknak, majd egyszer, ha eljön a megfelelő alkalom…Milyen alkalom? Majd évek múltán csóváljuk a fejünket, hogy ezt a ruhát sem viseltük soha, most meg már nem is divatos. Nincs „alkalom”, most van. Akivel együtt élünk, akivel barátkozunk, akik a társaink, amit teszünk. Ezért a legjobb, ha békén hagyjuk egymást és magunkat is.
Forrás: Baló Júlia- A harcos szerzetes
Trackback/Pingback