Mire van szükségünk az auralátás fejlesztéséhez?
Tulajdon szemeinkkel mindössze egy nagyon vékony frekvenciatartományba eső elektromágneses (EM) rezgések érzékelésére vagyunk képesek, melyek a 0.3 mikrométeres hullámhossztól a 0.7 mikrométeresig terjednek – lilától a pirosig. Az említett frekvenciatartományban eső rezgéseknek egyfajta keveréke a szín, amit a szemünkkel képesek vagyunk látni. Ezt a keveréket pontosan mérhetjük, ha rögzítjük a fény spektrumát (színképét), de mindez csak speciális eszközök, ún. színképfénymérők (spektrofotométerek) segítségével oldható meg.
A színek, amiket a szemünk észlel mindössze részleges érzékelése a sokkal bonyolultabb valóságnak, ami a fénynek összetett rezgéseiből áll (és ezzel együtt más rezgésekből is). Hogy megmagyarázzuk a fenti állítást, meg kell határoznunk a színkép (spektrum) fogalmát és a módot, ahogy szemeink érzékelik a színeket.
Az Auralátás fejlesztéséhez szükség van:
- a szemeink érzékenységének növelésére és
- az érzékelt rezgéstartomány kiterjesztésére a látható fény mögé.
Az auralátást elérhetjük:
- a periferikus látásunk használatával és fejlesztésével
- az expozíció fokozásával
- és azzal, ha erősítjük a látásérzékelés feldolgozását az agyban – növelve a kapcsolatot a bal és a jobb agyfélteke között.
Periferikus látás
Az auralátás fejlesztéséhez használnunk kell a periferikus látásunkat. A retinánk (a szem fókuszsíkja, ami a fényérzékeny sejteket tartalmazza) kevésbé sérült ott, mint a középső részen. A retina középső része folyamatosan használatban van, és az évek során halmozottan károsodik a túlzott és/vagy mesterséges megvilágítástól (TV, számítógép, mesterséges fény stb.) Ezenkívül a központi látómezőt arra tanítottuk az évek során, hogy csak bizonyos módokon lásson.
Vedd figyelembe, hogy a fiatal gyerekeknek sokkal könnyebben megy az auralátás, mert a középső látómezejük még nem sérült meg. Aztán amikor iskolába mennek, megmondják nekik, hogyan használják látásukat egy bizonyos módon, és fokozatosan elveszítik a természetes aurikus látásukat.
Az expozíció növelése
Amikor egy sötét beállításról szeretnénk fényképet készíteni, növelnünk kell a film expozíciójának idejét. A szemünk szemszögéből nézve ezt úgy érhetjük el, ha pontosan egy pontra koncentrálunk hosszabb ideig (30-60 másodpercig). Amikor szemeink mozognak, vagy a kép mozog a szemünk előtt, látószervünk átlagolja a képeket. (másodpercenként 25 képkockát a TV-ben egy gördülékeny mozgásnak látunk) Amikor egy pontra koncentrálunk, növeljük az érzékenységünket, mert átlagoljuk a bejövő fényt, fokozva annak hatását.
A fényérzékeny sejtjeink (Piros, Zöld és Kék) rezgésérzékelőként működnek akár csak 3 rádióvevő készülék, amit 3 különböző színre hangoltak. Amikor egy nagy kilengésű rezgést szeretnél létrehozni, mondjuk egy hinta esetében, megteheted nagyon gyenge, de folyamatos erőt használva a meghajtásra. Azzal, ha szemeiddel egy pontra koncentrálsz nagyon hasonló hatást érsz el: minimális ingerléssel képes vagy fokozatosan nagyobb rezgésbe hozni a fényérzékelő receptorokat, és ez az agyban vizuális érzékelést idéz elő.
Koncentrációs gyakorlatok az auralátás fejlesztéséhez
Helyezd az 1. ábrán látható képet körülbelül 1,5 méterre magad elé. Nézd pontosan a fekete pöttyöt legalább 30 másodpercig vagy tovább, és figyeld meg a színes pontokat a periferikus látásoddal. Ne engedj a kísértésnek, csak a fekete pöttyöt nézd.
Figyeld meg, hogy a színes területeket úgy tűnik, mintha egy másik szín Aurája ölelné körül. Amikor a periferikus receptorainkat stimuláljuk egy ideig, színérzeteink vannak, amik teljesen mások, mintha a központi látásunkat használnánk. Minél többet koncentrálsz, annál világosabb az Aura a színes területek körül, mivel az érzékenységed nő. Korábban képes lettél volna ezt a képet nézni órákon át anélkül, hogy bármit is láttál volna. A gyakorlat kulcsa az, hogy egyetlen pontra koncentrálsz elég hosszú ideig. Ez a gyakorlat azt a módot szemlélteti, ahogyan nézni kell az emberi Aurák látásához, tudatosítva magunkban látószervünk és érzékelésünk bizonyos képességeit.
A 2. gyakorlatnak a célja az, hogy élénkítse a kommunikációt mindkét agyfélteke között, ezáltal a „feldolgozási hatásfokot” növeli, ami szükséges az Aura látásához. Helyezd a 2. ábrán látható képet kb. 1 méterrel magad elé. Nyújtsd előre a kezed, így ujjaid egyike a körök között és alatt van.
Fókuszálj az ujjad végére, és ne törődj a körökkel, nézz át rajtuk. Most 4 kört kellene látnod. Ha ez sikerült próbáld meg a két középsőt egyesíteni (hogy átfedjék egymást) és egy kört látni egy fehér keresztel az ujjad tetején, középen a kettő között. Ha látod a keresztet az annak a bizonyítéka, hogy bal agyféltekéd (ami a jobb szemmel van kapcsolatban) a jobbal kommunikál (ami a bal szemedhez tartozik).
Ez a gyakorlat nagyon hasznos: mindössze 5 perc megduplázza a bioenergiád és elősegíti az öngyógyulást.
A kereszt először lebegni fog és bizonytalannak tűnik majd. Kísérletezz a szemed és az ujjad közti távolság változtatásával, hogy elérd a tökéletes keresztet. Jelentős haszonra tehetsz szert 3-5 perc után, lehetőleg pislogás nélkül, de a bűvös időtartam úgy tűnik, hogy 45 perc folyamatos koncentráció, ami igazi változást idéz elő a szellemi (mentális) és aurikus képességeidben.
Tapasztalataim szerint a legjobb 1 vagy 2 perccel kezdeni és fokozatosan növelni az időtartamot hétről hétre. A rövid és intenzív koncentráció jobbnak tűnik, mint egy hosszabb, amit a gyakorlás hiánya félbeszakít.
Fokozatos gyakorlással el kellene érned, hogy az ujjad nélkül is meglásd és fenntartsd a keresztet. Miközben a kereszt megtartásával foglalkozol, próbálj meg tudatába kerülni a másik 2 körnek is és minden más körül lévő dolognak a periferikus látásod használatával. A periferikus látásod használatával aurikus színeket kellene lássál a fenti körök körül.
Amikor képessé válsz arra, hogy elemezd a környező dolgokat a periferikus látásoddal, a kereszt (és a koncentráció) elvesztése nélkül, készen állsz az Aurák látására és olvasására.
Forrás: Dr. Tom J. Chalko MSc, Ph.D. munkája
