Anita Moorjani gyógyulása a rákból

Abban a pillanatban, amikor úgy döntöttem, hogy a halál felé megyek, az igazságnak egy új szintje tudatosult bennem. Rájöttem, hogy miután felfedeztem, ki vagyok valójában, és megértettem a valódi önmagam nagyszerűségét, ha úgy döntök, hogy visszamegyek az életbe, a testem gyorsan meggyógyul – nem heteken és hónapokon, hanem napokon belül! Tudtam, hogy ha a vissza-térést választom, az orvosok a rák nyomát sem találják majd a testemben! Hogyan lehetséges ez? Ekkor értettem meg, hogy a testem csupán a belső állapotom kifejeződése. Ha a belső önmagam tudatában van saját nagyszerűségének, a Mindenséghez való kapcsolódásának, a test visszatükrözi ezt, és gyorsan meggyógyul.

 

Anita Moorjani hagyománytisztelő hindu család gyermekeként Hongkongban nevelkedett, a fiatal hölgynek sok konfliktust okozott, hogy a saját útját járva is igyekezett minden külső elvárásnak megfelelni. Félelmei, szorongásai végül súlyos egészségügyi problémákhoz vezettek. A halál küszöbén állva rájött, hogy képes meggyógyítani önmagát… és hogy az univerzum olyan csodák helye, amelyeket korábban elképzelni sem bírt. A szerző élménybeszámolóival világszerte ismertté vált, sokaknak nyújt segítséget, támogatást. A Meghaltam, hogy önmagamra találjak című könyvében megosztja mindazt, amit a betegséggel, gyógyulással, félelemmel, szeretettel és minden ember valódi nagyszerűségével kapcsolatban megtapasztalt.

Anita Moorjani spirituális útja a rákkal folytatott négy éves küzdelmével kezdődött. Testét elborították a rosszindulatú daganatok, az orvosok már csak néhány órát jósoltak neki. A szervei leálltak, amikor Anita Moorjani egy különleges halálközeli élmény részesévé vált. A csodálatos utazás során felismerte saját lényének nagyszerűségét és betegsége valódi okát. Miután visszanyerte eszméletét, a teste bámulatos gyorsasággal felépült, s néhány héten belül a rák legkisebb nyoma nélkül hagyhatta el a kórházat.

 

Miért betegedtem meg… és miért gyógyultam meg?

„A történetemet elmesélve mindig hangsúlyozom, milyen hatalmas tisztán­látást tapasztaltam a halálközeli élmény során. A leggyakoribb kérdés, amit ilyenkor feltesznek nekem, így hangzik: „Rájöttél, miért lettél rákos?” Érthető, hogy az emberek többségét leginkább ez a kérdés foglalkoztatja.

Az is csalódást keltő lehet, hogy amit állítok, az túlságosan leegyszerűsí­tőnek tűnhet, különösen, ha te, vagy valaki hozzátartozód éppen fájdalmas betegségtől szenved. Ez a nyelv első és legnagyobb hibája – néha a szavak nagyobb károkat okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak. Szeretném hang­súlyozni, hogy mindenki tökéletesen nagyszerű – beleértve azokat is, akik nem gyógyultak meg a rákból és akik még mindig betegek. A betegségük okai a saját útjukban rejlenek, és valószínűleg a saját céljaikhoz kapcsolódnak. Ma már látom, hogy a betegségem része annak, aki ma vagyok. A saját nagyszerű­ségem nem attól függ, hogy az élet vagy a halál mellett döntöttem-e.

Néhányan nem értenek egyet azzal, amit a gyógyulásról mondok – és ez teljesen rendben is van. Nem próbálok mást, mint kifejezni mindazt, amit akkor és ott éreztem – abban a reményben, hogy ez segíthet másoknak.

A fenti kérdésre tehát, hogy miért lettem rákos, a választ egészen röviden össze tudom foglalni: a félelem miatt.

Hogy mitől féltem? Nagyjából mindentől”