A totemoszlop az azt készítő emberek hitvilágának fizikai megtestesülése. Az indiánok hite lényegében animista, hitük szerint a természeti világban mindent áthat a szellem – a sajátja, vagy valamilyen benne rejlő erőé, vagy mindkettő.
A „totem” kifejezés valószínűleg az algon- kin indiánok ototem szavából ered, amelynek jelentése: „vérségi csoport”.
A totemoszlopok kultúránként változók, de általában legendákat és mítoszokat, a klánok eredetét és sikereit, fontos ősöket vagy eseményeket, szellemszimbólumokat és a sámánok erejét jelképező történeteket láthatunk rajtuk.
Néhány oszlop az adott kultúra hitvilágát ünnepli, míg mások leginkább művészi értékkel rendelkeznek. Egyesek temetkezési építmények részei, például koporsókat foglalhatnak magukban faragott tartóoszlopokkal, vagy mélyedéseket alakítanak ki bennük a relikviák számára. Néhány történész szerint a totemoszlopok eredetileg az Alaszka és Brit Columbia határvidékén élő haida indiánoktól származnak.
Az északnyugati csendes-óceáni térségben a bennszülött népek által hatalmas fatörzsekből kifaragott monumentális alkotások tarkítják a tájat. A legtöbb oszlopot óriás vörös cédrusból faragták. A fa azonban a nedves éghajlaton gyorsan szétmállik, ezért, bár az oszlopfaragás eredete az 1500-as évekre tehető, ma már kevés olyat láthatunk, amelyet 1900 előtt faragtak.
Számos indián kultúrának megvannak a maga mitológiai hős vagy harcos alakjai, akik befolyással voltak az adott társadalom és kultúra bizonyos aspektusaira. Lehet ez egy természetfeletti erővel rendelkező ősapafigura vagy harcos, de állat is. A velük társított mítoszok és szimbólumok azt jelentették, hogy a nép a totemmel való azonosulás révén tanult a saját civilizációjáról, kultúrájáról és a teremtésről, és sokszor pont az állati ősök figurái tűnnek fel a leggyakrabban a totemoszlop faragásain.
A totemoszlopba nemcsak azért vésik bele a kidolgozott állatszimbólumokat, hogy jelezzék az állat lényegét az adott közösségben, hanem azért is, hogy értelmet és hitet adjanak a közösségnek. A mennydörgésmadár például a hatalmat szimbolizálja, míg a béka a jólét jele, a medve pedig az erőé és védelemé. A totemállatok szentek a klán számára, az elejtésük pedig tabu. Az emberi arcvéseteket, amelyek különösen gyakoriak az alaszkai totemoszlopokon, és amelyeket gyakran az erdők vad embereiként és asszonyaiként ismernek, ősi szellemekhez kapcsolták – vagy olyanokhoz, akik odavesztek az erdőben vagy vízbe fulladtak.
Világszerte több bennszülött nép is készít hasonló totemoszlopszerű tárgyakat – például a Kína északkeleti részén élő mandzsuk, Észak-Japánban az ainuk, Új- Zélandon a maorik és Indiában a madia gond nevű népcsoport. A maori kultúrában az úgynevezett „pou whenuák” díszes és aprólékosan kifaragott faoszlopok, amelyek a területi határt vagy a szakrális szempontból fontos területeket jelzik.
A pou whenuák is jelentős történeteket mesélnek el. Foglalkoznak az ősök kapcsolataival, a környezettel és a bennszülött maori nép hírnevével vagy helyzetével. A díszes oszlopok Indiában is a hírnév mutatói. A madia gond vőlegény az eljegyzés után kifaragja az úgynevezett mundhát (egy tömbből álló oszlop), és az esküvői szertartásig, hűségét és termékenységét jelezve, kiteszi egy közösségi térbe.
Tisztelt Cím!
Nagyon megfogott a totemoszloppal kapcsolatos írásuk.Megéltem 74 évet ,felneveltem 3 gyermeket,és tegnap egy kedves ismerős-ismeretlen embertől hallottam: -„akkor nekünk még körbe kéne táncolnunk egy-két totemoszlopunkat”.
Ez volt a mondat ami bekattant ,és megnéztem mi is pontosan a jelentése.Köszönöm,hogy ilyen egyszerűen leírták és felkeltette az érdeklődésemet,megértem most már a dolgokat(nagyjából) amik eddigi életemet befolyásolták.
Ezotéria ,számmisztika.grafológia,testbeszéd ,álomfejtés stb
Sajnos már tanfolyamra beiratkozni nincs lehetőségem de feljegyeztem az elérhetőségüket