Minden belső ellenállást a negativitás valamilyen megnyilvánulásaként tapasztalunk meg. Minden negativitás ellenállás. Ebben az értelemben a két szó majdnem rokon értelmű.

A negativitás az ingerültségtől vagy türelmetlenségtől a tomboló haragig, a nyomott hangulattól vagy bús sértettségtől az öngyilkos kétségbeesésig terjedhet. Az ego azt hiszi, hogy a negativitáson keresztül képes manipulálni a valóságot, és megszerezheti, amit akar. Úgy gondolja, hogy ezen a módon magához tud vonzani valami kívánt állapotot, illetve meg tud szüntetni ilyen-olyan nem kívántat. Ha a „te” – az elme – nem hinne abban, hogy a boldogtalanság beválik, akkor minek is teremtené meg azt?

Természetesen a negativitás nem válik be. Ahelyett, hogy magához vonzaná a kívánt állapotot vagy körülményt, megakadályozza annak megjelenését. Ahelyett, hogy megszüntetne valamilyen nemkívánatos dolgot, fenntartja azt. Az egyetlen „haszna”, hogy megerősíti az egót. Az ego épp ezért imádja…

Ha már azonosultál a negativitás valamilyen formájával, onnantól nem akarod elengedni azt, és egy mélyen tudattalan szinten valójában nem kívánsz pozitív változást! Az ugyanis fenyegetné az általad már kialakított, depressziós, haragos vagy keményszívű identitásodat. Ettől fogva nem veszed észre, letagadod vagy szabotálod életedben a pozitív dolgokat. Ez gyakori jelenség. Továbbá abnormális is.

Figyelj meg bármilyen növényt vagy állatot, és tanuld meg tőlük, hogyan érdemes elfogadni azt, ami van, s megadni magad a mostnak! Hagyd, hogy a Létre tanítsanak! Tanulj tőlük integritást, ami azt jelenti: egy vagy, önmagad vagy, valódi vagy. Tanulj tőlük élni és meghalni tudni, s hogy hogyan ne csinálj az életből és a halálból problémát!

A visszatérő, negatív érzelmek néha üzenetet hordoznak, ahogy a betegségek is. Ám minden változás, amelyet életedben eszközölsz – siker a munkáddal, az emberi viszonyaiddal vagy a környezeteddel kapcsolatban -, végső soron csak szépítgetés lesz, ha nem a tudatosságod szintjének növekedéséből születik meg. Az utóbbi pedig csak egy dolgot jelenthet: jelenlévőbbé válsz. Amikor elértél egy bizonyos jelenléti szintet, onnantól kezdve már nincs szükséged negativitásra ahhoz, hogy megtudd, mire is van szükséged az adott élethelyzetben.

Addig azonban használd a negativitást! Használd egyfajta jelként, amely emlékeztet, hogy légy jelen! Valahányszor azt veszed észre, hogy a negativitás valamilyen formája megjelent benned, ezt ne tekintsd kudarcnak, hanem hasznos jelzésnek, amely ezt mondja: „Ébredj föl! Gyere ki az elmédből! Légy jelen!”

A negativitás elengedéseMég a legkisebb ingerültségnek is jelentősége van! Fontos azt beismerni és szemügyre venni, mert ellenkező esetben a figyelmen kívül hagyott reakciók fölgyülemlenek. Lehet, hogy a negatív reakciót azonnal el tudod ereszteni, amint rájössz, hogy nem óhajtasz ilyen energiamezőt magadban hordani, s hogy az teljesen haszontalan. Ám ez esetben ügyelj arra, hogy azt teljesen szélnek ereszd! Ha nem tudod elengedni, egyszerűen fogadd el létezését, vidd a figyelmedet az érzésbe! A negativitás eleresztésének alternatívája, ha elképzeled, hogy átlátszóvá válsz a reakció külső oka számára!

Azt javaslom, hogy ezt először apró, jelentéktelen ügyeken gyakorold! Tegyük fel például, hogy nyugodtan ülsz otthon. Hirtelen az utca túloldaláról megszólal egy autóriasztó éles hangja. Ingerültté válsz. Mi az ingerültség célja? Az égvilágon semmi. Miért hoztad létre? Nem te hoztad létre, hanem az elméd. A reakció teljesen automatikus, teljesen tudattalan volt. Miért hozta létre az elme? Mert azt a tudattalan hitet hordozza magában, hogy ellenállása – amit negativitásként vagy a boldogtalanság valamilyen formájaként élsz át – valahogy megszünteti a nemkívánatos helyzetet.

Ez persze téveszme. Az így létrejött ellenállás – ez esetben az ingerültség vagy bosszúság – sokkal zavaróbb, mint az eredeti ok, amelyet megpróbál eltüntetni! Mindezt átalakíthatod spirituális gyakorlattá. Érezd úgy, mintha átlátszóvá válnál, elveszítve tested anyagi szilárdságát! Majd hagyd, hogy a zaj – vagy bármi, ami a negatív reakciót kiváltotta -egyszerűen áthaladjon rajtad!

Az benned már nem ütközik szilárd „falba”. Ahogy mondtam, eleinte apró dolgokkal gyakorolj! Például autóriasztóval, kutyaugatással, gyermeksírással, közlekedési dugóval. Ahelyett, hogy az ellenállás fala lenne benned, amelyet folyamatosan és fájdalmasan olyan dolgok döngetnek, amelyeknek „nem lenne szabad megtörténniük”, hagyd, hogy minden egyszerűen keresztülmenjen rajtad!

Ha valaki durván vagy sértő szándékkal szól hozzád, ahelyett hogy tudattalan reakcióra és negativitásra kapcsolnál – például támadásra, védekezésre vagy visszahúzódásra -, hagyd, hogy az egyszerűen átsuhanjon rajtad!

Ne állj ellen. Olyan ez, mintha nem is lenne ott már senki, akit bántani lehetne. Ez a megbocsájtás. Ily módon sebezhetetlenné váltál! Továbbra is megmondhatod az illetőnek, hogy viselkedése elfogadhatatlan, ha ezt akarod tenni, neki azonban így már nincs hatalma irányítani a te belső állapotodat! A magad ura vagy, nem valaki más uralkodik rajtad, és nem is az elméd. Akár autóriasztóról van szó, akár durva emberről, árvízről, földrengésről vagy minden tulajdonod elvesztéséről, az ellenállás működési mechanizmusa ugyanez. Még mindig kívül keresed a valódi és tartós lelki békét, és nem tudsz kilépni a kereső „üzemmódodból”. „Talán a következő tanfolyam megadja a választ… Talán majd az új technika…” — mondod.

Neked ezt ajánlom: Ne a békét keresd! Ne keress semmilyen más állapotot, mint amelyben most vagy, máskülönben belső konfliktust és tudattalan ellenállást hozol létre! Bocsásd meg magadnak, hogy nem érted még el a tartós lelki béke állapotát! Abban a pillanatban, ahogy teljesen elfogadod békétlenségedet, az békévé változik! Minden, amit tökéletesen elfogadsz, az odajuttat: a lelki béke állapotába visz. Ez a megadás csodája. Amikor elfogadod azt, ami van, akkor minden pillanat a legjobb. Ez a megvilágosodás.

 

Forrás: Eckhart Tolle – A Most hatalma a gyakorlatban